Elképesztő lendülettel és alázattal veti bele magát még ma is a munkába Bock József, akinek pincészete Magyarország egyik legdinamikusabb és legnagyobb családi borászatának számít. Ma már az a legfőbb célja, hogy lányára és fiára jól működő vállalkozást hagyjon, de már unokáit is rendszeresen kiviszi a szőlőbe. Feleségével egyetlen szomorúságuk, hogy harmadik gyermeküket fiatalon elvesztették.
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett borász még ma is élvezi a birtoka és szállodája vezetésével járó munkát. Pedig kamaszként mindenre vágyott, csak arra nem, hogy a földet túrja. Majd minden megváltozott.
– Akkor nőtt be a fejem lágy, amikor leszereltem – mesélt a kezdetekről nevetve Bock József. Hihetetlen, de 18 évesen ittam először bort, akkor kezdtem el ízlelgetni. Gyerekként csak egy dolgot tudtam biztosan. Nem akartam paraszt lenni, aki állandóan a földet túrja! Majd amikor megnősültem, minden megváltozott. Rájöttem, hogy milyen lehetőség van a szőlőben – árulta el a Bock-birodalom tulajdonosa, aki szerint sikerének titka, hogy nem álmai, hanem tervei vannak, amiket meg is valósít.
Álmomban előfordult már, hogy zuhantam egy véget nem érő szakadékba, de szerencsére mindig felébredtem – nevette el magát a sikeres vállalkozó, aki már 35 éve készíti a finomabbnál finomabb nedűket, de csak 24 évvel ezelőtt lett főállású borász. És bár a birtok irányításával rengeteg munka van, a szombatja sokszor az unokáké.
– A fiam kislánya hétéves, a lányom fia pedig már 10 múlt, így ő már egy igazi legény – sorolta a büszke nagypapa. – Szombatonként felmegyünk a hegyre, hogy meglessük a szabadon vágtató szarvasokat, őzeket vagy csak csendben hallgassuk a madarak énekét. Ilyenkor arra is szakítunk időt, hogy szemrevételezzük az ültetvényt. Minden évszakban más és más fontos a szőlőnél, ezeket meg is beszéljük az unokáimmal. Persze őket még nem annyira érdekli a bor, de azért nagyon figyelik, mit hogyan csinálok. Ma már a lányom és a fiam is itt dolgozik velem, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Sajnos az egyik lányunkat 19 éves korában elvesztettük, autóbalesetben halt meg. Még ma is nagyon hiányzik – sóhajtott Bock József, aki azt is elárulta, hogy fiúunokáját felesége, Valéria fuvarozza nap mint nap az iskolába.
Az év borásza díjat is elnyerő József elárulta, számára az a legfontosabb, hogy gyermekeinek biztonsággal működő vállalkozást tudjon majd átadni, amit Patrícia szőlész-borász szakmérnök és fia, Valér borásztechnikus visz majd tovább.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre