RETRO RÁDIÓ

Kizavarnak a boltból, akkor is, ha kisgyerek van a bevásárlókocsiban





Két gyermek anyukája vagyok, hétköznapi örömökkel, bánatokkal, megoldásokkal. Van azonban, amire én sem tudom a tutit. Így időnként kiírom magamból a „kérdőjeleket”.



Megosztás
Szerző: Nagy Angéla
Létrehozva: 2022.05.13.
bevásárlókocsi

„Ide nem lehet bejönni bevásárlókocsival! Jobb is, ha megfordulsz és kimész, mert el sem férsz ezen a soron!” – szólt rám megvető pillantásokkal a huszas évei elején járó eladó egy boltban, amely egy hipermarket külső részében található. Olcsóbb árkategóriájú ruházatot és lakberendezési termékeket árusítanak. Be kellett szaladnom pár dologért a két kisfiammal.

A majdnem másfél évest betettem a bevásárlókocsi gyereküléses részébe, a másik gyerek jött mellettünk.

Gondoltam, mielőtt kenyeret, tejet meg egyéb dolgokat veszünk magában a hipermarketben, gyorsan beugrunk pár gyermekholmiért, amire szükség volt. Csak abba a sorba mentem be, ahol nagyobb volt a hely, direkt figyeltem arra, nehogy leverjek valamit. De szerintük ez így nem ok, vigyem ki a kocsit és anélkül bejöhetek. Eléggé felpaprikáztam magam. Mondtam nekik, hogy ez a kör már megvolt vagy három éve a nagyobb gyerekkel, írtam is a panaszkönyvbe, mire elnézést kértek, szintén levélben. Megvan a mai napig. Szerintük az nem lehet igaz, mert az ő főnökük tuti kizavarna. Hát, ezzel sem segítettek az ügyön. Megvettem amit akartam, közben elmantráztam elég hangosan, hogy remélem, megélnek majd hasonlóan kellemes pillanatokat a leendő gyerekeikkel. És majd beviszem a levelet. Hát nem voltam már én sem túl kedves. Enyhén szólva.

Nem vagyok büszke erre az óriási bevásárlásra, de bántja az igazságérzetemet. Nekem ez úgy fordítódik le, hogy ha abba a bizonyos üzletbe be akarok menni, akkor vigyem a babakocsiban a gyereket, vegyem meg, amit akarok, aztán menjek ki újra az autóhoz, pakoljak ki, tegyem be a babakocsit az autóba, hozzak egy bevásárlókocsit és folytassam így a bevásárlást. Persze mindent meg lehet csinálni, ha nagyon akarjuk. De ezt diszkriminációnak érzem a szülő felé, aki egyedül merészkedik be ide vásárolni. Minden más boltba elvileg be lehet menni a hipermarketen belül, ha kisgyerek ül a bevásárlókocsiban (nem egy négyéves vagy annál nagyobb), de ide nem.

Ennek az üzletnek egyébként meggyőződésem, hogy a fő vásárlói a gyerekesek, de mégis ki vagyunk utálva. Valószínűleg sokan levertek már dolgokat náluk, ám ez az ő hibájuk. Talán kevesebb holmit kellene összezsúfolni. Persze, mondhatnám, hogy ezentúl nem megyek oda, de nem mondom, mert néha kell egy-két új ruha a két rohamosan fejlődő gyerekemnek, és ezt alkalomadtán ott szeretném megvenni, elérhető áron. De szerintük nekem otthon kellene hagynom a kölyköket vagy csapjam az oldalamra, vagy szaladgáljak ki-be a hipermarketből. Hát nem. Ha nagyon felbőszítenek, újra írok egy panaszt, de lehet, megkeresem az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Talán elindulna valami.





Ezeket olvastad már?
Elment a nyűgös öregúr, a mi Tóbiásunk

Elment a nyűgös öregúr, a mi Tóbiásunk

Egyre több magányos ember várja a karácsonyt Kárpátalján

Egyre több magányos ember várja a karácsonyt Kárpátalján

Miért nem bír ki ma már egy házasság egy életet?

Miért nem bír ki ma már egy házasság egy életet?

Aranyásók és az ásó, kapa, nagyharang küldetés

Aranyásók és az ásó, kapa, nagyharang küldetés

Top hírek





Ezek is érdekelhetik



Hírlevél-feliratkozás