Holtan találták Budapesten Anglia legnagyobb partiarcát – ez okozta a szexistennő végzetét

Budapest mindig is vonzotta a különös embereket, de kevés történet annyira drámai és titokzatos, mint Lois Ina Sturt vikomtessé. Az angol arisztokrácia egyik legismertebb botrányhősnője, akit saját korában egyszerre tartottak szexistennőnek, végzet asszonyának és fékezhetetlen bulikirálynőnek, 1937-ben érkezett a magyar fővárosba és innen már csak hamvai tértek vissza Angliába.

Lois nem egyszerű társasági hölgy volt: ő volt az a nő, akiről mindenki beszélt. Nagyméltóságú Lois Ina Sturt vikomtess, 1900. augusztus 25-én született. Apja Alington második bárója, Humphrey Sturt konzervatív politikus volt, anyja pedig gróf Fjedorovna Yorke.

A kortársai szerint Lois maga volt a megtestesült botrány. Tüzes, lendületes, sötét és villogó szemű szexistennőként írták le.  Henry Maxwell író szerint olyan ember volt, aki harsány, életvidám, nagylelkű, és hajlamos mindent túlzásba vinni.

És valóban: Lois mindent túlzásba vitt. Sokat ivott, még többet bulizott, és szerelmi ügyei legalább akkora visszhangot kaptak, mint fényűző partijai. A saját nemét sem vetette meg, szeretői között férfiak és nők egyaránt szerepeltek, arisztokraták, miniszterek, művészek és még királyi családtagok is. A legenda szerint máig ő tartja Anglia legtöbbet megfestett nőjének címét. Húszéves korára egyszerre mutatták be hét portréját, az 1921-es londoni Nemzeti Portrégaléria éves kiállításán.

Lois a Slade Művészeti Iskolába járt, de amikor ott is túl sok botrányt kavart, inkább saját műtermet nyitott Chelsea-ben. Festő volt, színésznő lett, versenyló-tulajdonos, pilótanő és kiváló táncos. Az első brit színes filmben, a Dicsőséges kalandban is szerepelt, ahol Nell Gwynt alakította. De igazán a londoni éjszakák tették legendává.

1924-ben társalapítója lett a The Society of Bright Young People nevű bohém elitklubnak, amely fiatal arisztokratákból, hercegekből, mágnásokból és társasági nőkből állt.

Lois szerelmi élete külön fejezetet érdemelne. Szeretője volt Reginald Herbert alezredesnek, majd György kenti hercegnek is. A kapcsolat olyan komollyá vált, hogy a herceg állítólag házasságot fontolgatott vele, amit végül V. György király személyesen vétózott meg Lois rossz hírneve miatt.

A lista azonban itt nem ért véget. Kapcsolatba került politikusokkal, zoológusokkal, festőkkel, életművészekkel, sőt saját nemének előkelő hölgyeivel is. Lady Diana Cooper, Freda Dudley Ward és még távoli rokonok neve is felbukkan a pletykák között. 1928-ban férjhez ment Evan Morganhez, Tredegar második vikomtjához, aki legalább olyan különc figura volt, mint ő maga: ökölvívó kengurut tartott háziállatként, kapcsolatban állt Aleister Crowley-val, és a brit hírszerzésnek is dolgozott. Házasságuk 1936-ban válással végződött.

Lois közeli barátnője volt  Louis Cartier párizsi ékszerkirály magyar felesége, Almásy Jacqueline grófné. Azért érkezett 1937-ben Budapestre, hogy meglátogassa őt. A Tárnok utca 5. szám alatti híres Cartier-palotában szállt meg, a budai Vár egyik elegáns épületében. A látogatásból többnapos, féktelen mulatozás lett. A korabeli beszámolók szerint a vikomtess napokig tivornyázott a magyar fővárosban. 

Majd 1937. szeptember 18-án holtan találták. Az első feltételezés szerint szívroham végzett vele, ami nem tűnt lehetetlennek, hiszen ismert szívbetegsége volt. A későbbi vizsgálatok azonban más irányba mutattak. Felmerült az is, hogy halálát egy szélsőséges diéta és kimerítő életmód okozta, amely súlyosan megterhelte a szervezetét. Egyesek szerint azonban azok, akik az utolsó napokban körülvették, nem mondtak el mindent. A korabeli pletykák szerint Lois túl sokat látott, túl sokat tudott. Kapcsolatai révén olyan körökben mozgott, ahol politikai titkok, kompromittáló viszonyok és zsarolható emberek fordultak meg. Az ilyen világokban az információ egyszerre hatalom  és veszély.

A vikomtess földi maradványait hazaszállították

Lois Ina Sturt holttestét Budapesten elhamvasztották, majd visszaszállították Angliába. Végső nyughelye a híres Crichel House rózsakertje lett.