Akárcsak a magyar és az ukrán, a lengyel és a szlovák határ is menekültvárossá alakult a háború kitörése óta, ahol önkéntesek százai a katonákkal karöltve próbálnak mindenben segíteni a menekülteknek. A katonák az érkezőkhöz ugranak, és segítenek csomagot cipelni, feladatokat koordinálnak, míg az önkéntesek ételt főznek, a gyerekeknek segítenek és egészségügyi feladatokat látnak el. Egy, a lengyelországi Pzemyslben szolgáló katona
elárulta a Borsnak, hogy ha nem a katonaságnál dolgozna, akkor is pontosan ugyanitt lenne.
„Ha nem lennék katona, akkor is itt lennénk, most mindenkinek itt a helye. És így van ezzel az összes társam is” – mesélte a fiatal férfi.
„Ennél fontosabb feladat most nincs az országban, de talán a világon sem. Mindent szeretnék megtenni azért, hogy könnyebb legyen nekik. Hallom nap mint nap a lebombázott városokból érkezőket, és csodálom, hogy ennyire erősek, hogy még talpon vannak, és mennek, annak ellenére, amit átéltek” – magyarázza a férfi.
A szlovák táborban dolgozó
Diana gyerekekkel foglalkozik:
„Itt volt a helyem, nem volt kétség, hogy jövök – mondta. ”
Kicsikkel foglalkozom, lekötöm őket, játszunk, mesét olvasunk, társasozunk. Ha nem is úgy érinti még a piciket a háború, mint a felnőtteket, ők is nyugtalanok, és igenis,
a legkisebbek is érzik ezt a borzalmas feszültséget és a helyzet komolyságát. Szeretném, ha amennyire csak lehet, még gyerekek maradjanak egy darabig” – mondta a lány, aki ottjártunkkor is több gyerekkel tollasozott és focizott a gyepen.