Nagy Gábor észak misztikus világát járja, fotózza és rajzolja

– Hogyan lett idegenvezető? – Kereskedelmi szakközépiskolában tanultam, ami arra volt jó, hogy rájöjjek, mi nem akarok lenni. Bár a kereskedelem egy kalitka volt, de megtanított az életre és az alázatra. Utána fényképész iskola következett, majd földrajztanári diplomát szereztem. Végül idegenvezető lettem, mert ebben találtam meg azt a kohéziós erőt, amelyben az összes szakmámat egyesíteni tudtam.

– Miért éppen Izlandról írt, beleszerelmesedett az országba?

– Az idegenvezető a fejében átállít egy kapcsolót és azt az országot szereti, ahol éppen van, de tény, Izland kiemelt szerepet kap a pályafutásomban.

– Ha valaki Izlandról ír könyvet és fotográfus, akkor elég furcsa, hogy a kötetbe saját rajzok kerülnek. Miért ezt a megoldást választotta? – Sajnos a járvány miatt szóba sem jöhetett az utazás, de továbbra is mesélni akartam az országról. Keresnem kellett egy alternatívát, ebből született ez a füzetkönyv a korábbi emlékeimre támaszkodva. Kollégáim felfigyeltek rá, hogy a négyórás repülőutakon mindig rajzolok, és ezt látta meg a főnököm és megkért, rajzoljak még és ezekhez írjak szövegeket is.

– Tekintettel arra, hogy végzett fotós, honnét jött a rajzolás?

– Pont egy idegenvezetés során Milánóban vettem észre, hogy mindössze öt euróba kerül egy gyönyörű Faber Castel ceruzakészlet és hozzá öt euró egy minőségi füzettömb. Nem akartam otthagyni, akkor határoztam el, hogy mostantól rajzolni is fogok, nem csupán fotózni.

– Ne tagadjuk, egyszer utaztam már önnel, egészen elképesztő, mennyi mindent képes megjegyezni és mindezt rendkívül személyesen át is adni. Mi a titka?

– Egyik mesterem mondta, olyan idegenvezetőnek érdemes lenni, aki nem beszél sokat, de sokat közöl. Óriási a felelősség. A vendégek nem azért jönnek, hogy megunjanak, hanem azért, hogy jól érezzék magukat. Csupán eszköz vagyok, egy karmester-koordinátor.

– Amikor egy új országba indul, mennyi időt, hogyan készül?

– Eltérő, mert vannak országok, ahol nagyon sok a hasonlóság, például Svédországban részben alkalmazhatom a Norvégiában megtanultakat, a földrajzi ismeretek pedig jönnek az egyetemről. Felkészülésnél nagyon sok mindent használok, hétköznapi híreket, aktualitásokat, de utánanézek a társadalmi életnek is. Őszintén mondom, minden érdekel a bulvártól a mezőgazdaságon át a bányászatig. De lehet tanulni a művészfilmekből és a helyi krimikből is.

Érdekességek Izlandról

Folyamatosan születő ország

Izland földjének minden kőzete az elmúlt 5 millió évben került a felszínre. Sehol másutt bolygónkon nem született ennyi új föld ilyen „rövid” idő alatt. Legutoljára 1963-ban született meg egy part menti új sziget Surtsey néven.

Egy nyitott nemzet

Izland az északi országok között is a legnyitottabb, legegyenlőbb. A Covid első hulláma alatt a turizmus fenntartása miatt a köztársasági elnök olyan „turisztikai termékkel” állt elő, hogy saját otthonába csoportoknak lehetett hozzá bejelentkezni közös kávézásra. Ez is egy példa az északiak között a társadalomban mélyen begyökerezett Jante-elvnek, vagyis mindenki egyenlő.

A világ legjobb hamburgerei

Izland rendelkezik a Földön talán a legjobb hamburgerkultúrával. A kiváló minőségű hazai húsból és szenvedélyből olyan helyi szendvicsek készülnek, hogy a híres amerikai láncok csak ideig-óráig maradtak bent a szigeten.

Tőkehalháború

Izland egyetlen általa indított hadművelete a 70-es években a tőkehalháború volt. Miután megelégelte, hogy idegen halászhajók partjai közelében dézsmálják a halrajokat, halászati zónáját 200 tengeri mérföldre terjesztette ki. Ezzel a „háborúval” Izland az egyetlen ország, amely úgy indított támadást más országok hajói ellen, hogy nem volt és jelenleg sincs saját hadserege.