„Viszketett a fülem, napokkal később az arcom fele lebénult”

Ez az arcom, nem tudom elrejteni. Nem futhatok el előle, szóval muszáj megbirkóznom vele. Próbálok pozitív maradni.

Néhány napon belül a fülem hihetetlenül viszketett, fájt, és beduzzadt, és semmi sem segített rajta. Először a háziorvosomhoz mentem, aki azt mondta, hogy fülgyulladásról van szó, ezért antibiotikumot kaptam, de semmi sem javult. Valójában rosszabb lett, és erős fejfájásaim kezdődtek, ami napokig tartott. Visszamentem, kenetmintát vettek, és további gyógyszereket írtak fel, de továbbra sem történt javulás.

Amikor az arcidegbénulás elkezdődött, minden fokozódott. Visszamentem a háziorvosomhoz, aki egyenesen a sürgősségre küldött. Ekkor mondták meg végre, hogy nem bakteriális fertőzésről van szó, hanem övsömörről a fülemben, és az arcidegbénulás összefüggésben áll a fertőzéssel.

Mindig nagyon zavarban voltam. Mosolygás vagy nevetés közben folyton eltakartam a számat, mert nem éreztem jól magam a bőrömben, és nem akartam, hogy az emberek észrevegyék az arcomat.

Az övsömör nagy része már begyógyult, de még mindig éles fájdalmat, viszketést és égést érzek a fülemben. Az arcizmok gyengesége kívánta a legnagyobb alkalmazkodást, amire az ember nem igazán gondol, amíg nem történik meg vele

Kezdem látni az apró javulásokat, ami reményt ad arra, hogy felépülök. Tudom, hogy a felépülés időt vehet igénybe, de pozitív maradok, és minden napot úgy élek, ahogy jön. Nem fogom hagyni, hogy ez megakadályozzon az életemben

A korai kezelés, különösen az első 72 órán belül, óriási változást hozhat a gyógyulásban. És ha az arcodat is érinti, tudd, hogy nem vagy egyedül, érzelmileg nagyon nehéz lehet, de az emberek gyakran nem veszik észre annyira, mint gondolnád. A támogatás nagyon sokat segített; csatlakoztam egy Ramsay Hunt-szindróma online támogató csoporthoz, és mások felépülési történeteinek meghallgatása nagy változást hozott számomra