"5 vetélésem volt, majd 6 hetes korában meghalt a szivárványbabám – a búcsúzás felfoghatatlan volt"

A 41 éves Helen Richardson tanárnő, és Portsmouthban él 43 éves férjével, Timmel, aki könyvelő.

„A kislányomnak szeretettel berendezett gyerekszobában ültem, és olyan keserédes pillanat volt. Öt vetélés után végre valóra vált az álmom, hogy anya legyek. De tragikus módon a szivárványbabám, Amélie, csak hat hétig élt, és ahogy bekuckózva feküdt mellettem a hideg kiságyban, tudtam, hogy ez lesz az egyetlen alkalom, amikor a temetése előtt nálunk lesz."

Férjével, Timmel 2016-ban online ismerkedett meg, és három évvel később összeházasodtak. Mindig is családot szerettek volna, mivel el sem tudták képzelni az életüket gyerek nélkül.

"2020 és 2022 között négy vetélésem volt, mindegyik a hét hetes terhességi időszak körül. Minden alkalommal teljesen le voltam taglózva, de sosem adtam fel a reményt, ráadásul csodálatos támogatást kaptunk a Tommy's jótékonysági szervezettől."

A következő évben úgy döntöttek, hogy kipróbálják a mesterséges megtermékenyítést abban a reményben, hogy ez nagyobb esélyt ad a sikeres kihordásra. Mivel azonban akkor 38 éves volt Helen, a helyi NHS- tröszt nem volt hajlandó kezelni, ezért magánúton választottak programot, 20 000 fontot költöttek a megtakarításaikból.

"Az első próbálkozás 2023 júniusában sikeres volt, de néhány hónapon belül ismét elvetéltem. A második embrióbeültetés novemberben nem sikerült, de a következő júliusban úgy döntöttünk, hogy újabb beültetést végzünk, és ezúttal csodával határos módon sikerült. Nem tudtam elhinni a héthetes ultrahangon, hogy még mindig terhes vagyok. Felkészültem az újabb veszteségre. 

De ez az öröm sokkba csapott át, amikor 12 hetesen a babánknál egy exomphalos nevű állapotot diagnosztizáltak , ami azt jelenti, hogy a hasfal nem fejlődik ki teljesen az anyaméhben, így a baba belei és néhány szerve a testen kívül található.

Dühös voltam. Azok után, amin keresztülmentem, hogy idáig eljussak, hogy történhetett meg ez? Annyira mélységesen igazságtalannak éreztem, és nagyon aggódtam, hogy mit jelent ez a babánk számára."

Az orvosok azonban megnyugtatták a párt, hogy bár a babának műtétre lesz szüksége, de jók a kilátásai. 2025 márciusában, a 37. héten császármetszéssel megszületett Amelie.

"Kéthetes korában egy hatórás műtéten esett át, melynek során az orvosok megpróbálták visszahelyezni a beleit és a szerveit a testébe. Rémisztő volt, mivel tudtuk, hogy minden esély megvan rá, hogy nem éli túl a műtétet. Nagyon megkönnyebbültünk, amikor túlélte, de aztán az orvosok közölték a hírt, hogy nem volt teljesen sikeres, és a jövőben további műtétekre lesz szüksége. Az ezt követő hetekben azonban Amelie állandóan fertőzésekkel vívott és a veséi elkezdtek leállni.

Májusban az orvosok gyengéden elmagyarázták, hogy már nem tehetnek érte semmit. Felfoghatatlan volt rájönni, hogy mindössze hat hét után búcsút kell vennünk tőle."

"Mielőtt meghalt volna, kinyitotta a szemét, hogy ránk nézzen, és úgy éreztem, ez a jel számunkra, hogy készen áll az indulásra. A következő néhány napot a Naomi House gyermekhospice-ban töltöttük, ahol megölelgettük Amélie-t, fényképeket készítettünk, és gipszmintákat készítettünk a kezéről és a lábáról. A temetése előtt néhány órára haza is tudtuk vinni. Nagyon fontos volt számunkra, hogy ott is legyenek emlékeink róla."

"Timmel mostanában szülőként éljük az életünket gyermek nélkül, bár remélem, hogy egy nap lesz még egy babám. Amelie olyan rövid ideig volt velem, de valóra váltotta az anyaságról szőtt álmomat, és mindig nagy becsben fogom tartani az együtt töltött időt.”