A nógrádi shaolin szerzetes titka: Gombár Bence túlélte a legdurvább kínai kiképzést is

A nógrádi shaolin szerzetes története nem egy hollywoodi stúdióban, hanem a ködös kínai hegycsúcsok között, egy puritán kolostorban íródott. Gombár Bence, a fiatal magyar fiú, akit sokan csak a „nógrádi shaolin szerzetes” néven kezdtek emlegetni, úgy döntött, hogy hátrahagyja az európai kényelmet és fejest ugrik a fájdalom és a fegyelem világába. Nem a látványos filmmozdulatok vonzották, hanem az a nyers, őszinte erő, amit csak a test és a lélek végső határig való feszítésével lehet elérni.

Gombár Bence, a nógrádi shaolin szerzetes története

Brutális valóság: amikor a bot eltörik a háton

A legtöbbünk számára a kung-fu egyenlő a filmvászon látványos akrobatikájával, Bruce Lee villámgyors ütéseivel vagy Jean-Claude Van Damme spárgáival. Bence azonban mást keresett. Olyan helyre vágyott, ahol a bot nem kellék, hanem tanítóeszköz. Kínában a hasán, a karján, sőt a hátán is botokat törtek el a mesterek. „Ez nem fáj?” – tenné fel bárki a kérdést. Bence válasza őszinte és sokkoló:

– vallotta be a fiatal harcos.

Ez a „legyőzhetetlenség” nem a fizikai erőből, hanem a fájdalom tudatos megéléséből fakad. Bence szerint a félelem nem ellenség, hanem üzemanyag, ami, ha jól csatornázzuk, átsegít a legnehezebb edzéseken is.

Kakasszóra kelni, sötétben edzeni

A kolostori élet nem pihenés. Hajnali négykor a kakas kukorékolása veri fel a lakókat, és hat órakor, még a teljes sötétségben sorakozó van. A nap hét óra tömény edzésből áll. 

– emlékezett vissza Bence a kezdetekre. Az még a lágyabb Tai Chi, de a reggeli után jön a feketeleves: órákon át tartó küzdelem a gravitációval és a saját korlátaikkal. Délig edzés, egy rövid ebédszünet, majd délután ötig ismét a gyakorlótéren vannak. Este pedig, amikor más már a távirányítóért nyúlna, ők az aznap tanultakat rögzítik, hogy másnapra ne vesszen el az impulzus.

Cella, szerény koszt és a nők hiánya

Ha valaki azt hinné, hogy a keleti bölcsesség ingyen van, nagyot téved. A tanításnak ára van, és a szállás sem éppen egy ötcsillagos hotel szintje. Bence „cellának” hívta a szobáját: egy ágy, puszta falak, semmi felesleges tárgy vagy szekrény. Még a ruhaváltásnak sincs értelme, hiszen a por és az izzadság percek alatt mindent beborít. Az étkezés is éppen csak arra elég, hogy legyen energia az ütésekhez.

Bence, aki imádja a jó ételeket, ezt élte meg az egyik legnagyobb lemondásként. De nem csak az ételről kellett lemondani. A kolostorban a testi örömök is tabunak számítanak. Bár hölgyek is tanulnak ott, az érintkezés szigorúan tilos. Bence szerint azonban ez is csak erősíti a jellemet:

A mester, akit „Happy Buddhának” hívnak

A szigor ellenére a mesterek nem kőszívű zsarnokok. Bence mestere, akit csak Happy Buddhának neveztek, egyszerre volt félelmetes tekintély és vidám tanító.

Azonban a humor mellett ott volt a fegyelem is. Ha valaki kétszer elhibázott egy mozdulatot, a bot azonnal lesújtott. Nem büntetésből, hanem hogy a test „megjegyezze” a helyes irányt. Volt, akinek bordája tört egy-egy keményebb rúgástól, és a kék-zöld foltok mindennapos „díszei” voltak a testüknek.

A kung-fu mindenhol ott van

Gombár Bence számára a kung-fu nem ér véget a kolostor kapujában. Hazatérve rájött, hogy a szüleitől is ezt a szellemiséget kapta: az odaadást, a figyelmet és a precizitást.

A nógrádi fiú ma már nem tartja magát szerzetesnek vagy legyőzhetetlen harcosnak. Csak egy embernek, aki szembenézett a saját félelmeivel. Mert bár bevallja, hogy alapvetően félős típus, Kína hegyei között megtanulta, hogy a lélek képes acélossá válni a testen keresztül.

Bence ma már különleges kínai teákkal és egy egészen másfajta belső békével éli a mindennapjait, de a „nógrádi shaolin szerzetes” lelke örökre ott maradt a hegyek között, ahol a botütések és a csend között megtalálta önmagát.

Kíváncsi vagy a brutális edzésekre és a botos jelenetekre? Kattints ide és nézd meg a teljes videót Bence elképesztő kalandjáról: