Amikor elnémultak az utcák – ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

Vannak napok, amikor a csend többet mond minden szónál, ma mégis beszélni kell róla. Április 16-án nemcsak történelemről kell megemlékezni, hanem életekről, amelyek egyik napról a másikra foszlottak semmivé a II. világháborús Holokauszt idején. Családok szakadtak szét, otthonok ürültek ki, és egy egész közösség sorsa pecsételődött meg. Budapest utcái ma is felidézik a történelem egyik legsötétebb időszakát, amikor milliók haltak meg egy hamis ideológia miatt.

A Holokauszt, amelyre emlékezni kell

A Holokauszt Magyarországon, különösen Budapesten, a 20. század egyik legsötétebb fejezete volt. Bár a zsidóellenes törvények már a 1930-as évek végétől jelen voltak, a tömeges pusztítás 1944-ben gyorsult fel, amikor a Magyarország német megszállása után megkezdődött a zsidóság elkülönítése és deportálása. Néhány hónap alatt vidékről több, mint négyszázezer zsidót deportáltak, többségüket az Auschwitz-Birkenau haláltáborba. Közülük nagyon kevesen tértek vissza. A túlélők közül sokan meséltek az átélt borzalmakról, az ezekből a történetekből született könyvek és filmek őrzik a lehetetlennek tűnő, mégis igaz történelmi tényeket. 

– írta a Holokauszt Emlékközpont a Metropolnak.

Budapesten 1944 végén hozták létre a gettót a mai VII. kerület területén, a Dohány utcai zsinagóga környékén. Mintegy 70 ezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények közé, ahol mindennapos volt az éhezés, a hideg. A zsidók a gettóban betegségek közepette éltek, miközben a Nyilaskeresztes Párt fegyveresei rettegésben tartották őket. Sokukat a Duna-partra hurcolták, hogy kivégezzék őket. A gyilkosságok emlékét ma is őrzi a Duna-part. A gettó egy hónapig állt fenn, az ott körbezárt zsidók többsége megmenekült.

– áll a Holokauszt emlékközpont Metropolnak adott interjújában. Voltak azonban olyan emberséges segítő kezek is ebben a sötét korszakban, akik életüket kockáztatva segítettek. Diplomáciai védettséget biztosító házak, úgynevezett „védett házak” jöttek létre, többek között Raoul Wallenberg és Carl Lutz közreműködésével. Ezek a helyek ezrek számára jelentettek menedéket.

Porajmos azaz a roma holokauszt

A koncentraciós táborok nem csak a zsidóság életét érintették. A Porajmos a cigány holokauszt megnevezése, amely a romák elleni náci népirtást jelöli a második világháború alatt, emléknapja augusztus 2-án van, mivel az auschwitz-birkenaui cigánytábor felszámolásának éjszakáján 1944-ben ezen az éjszakán több ezer cigány származású foglyot végeztek ki. Magyarországról becslések szerint tízezernél is több romát hurcoltak el és gyilkoltak meg a lágerekben, a legújabb kutatások alapján az európai roma holokauszt során meggyilkolt áldozatok száma 500 000 fő körül van, de egyes becslések szerint akár másfél millió roma is életét veszíthette brutális lágerekben.

A Holokauszt 80 év után is velünk él: nemcsak a veszteség miatt érzett fájdalom miatt, de a felelősségben is. Emlékeztet arra, hogy a gyűlölet, a kirekesztés és a közöny tévútra vezetnek. A múlt tisztelete mellett a Holokauszt emléknap figyelmeztetés is a jövő számára, hogy az emberi méltóság megőrzése és védelme az egyik legfontosabb, közös feladat.