Szívszorító: az ünnepek alatt is nyitva áll a rászorulók előtt Fónagy István krízislakása

Fónagy István arra tette fel az életét, hogy a rászorulókon segítsen; ő volt az, aki nemrégiben befogadta a váci vasútállomásról a 18 évesen hajléktalanná vált Tamást. Három évvel ezelőtt pedig létrehozta a Két Szív lakás elnevezésű krízisotthont a Dunakanyarnál, ahol szükség szerint akár napokra is megszállhatnak a rászorulók.

„Régi vágyam volt”

A szokolyai krízislakás három év alatt már több mint ötven családnak segített.

– mesélte István. 

„Van hideg-meleg víz, fűtés, televízió, internet, hogy meglegyen a komfortérzet, hogy érezzék, biztonságban vannak. A gyereknek nem kell elmenni a boltba vásárolni, hiszen ha kinyitja a hűtőt, akkor ott megtalálja az élelmiszert és tud főzni magának.”

A Két Szív lakás nyitva áll többek között az erőszak elől menekülő anyák és gyermekeik, a fázó hajléktalan emberek előtt, vagy éppen azoknak is, akik a kórházból nem tudnak hová hazamenni. A krízislakásban néhány napig maradhatnak a rászorulók, ez idő alatt rendezhetik saját helyzetüket, de István is segít hosszú távú megoldást találni, például egy anyaotthonba elhelyezni a családokat.

„Rendszeresen cseng a telefonom”

A krízisotthonról egyre többen szereznek tudomást és keresik fel Istvánt, hogy segítséget kérjenek tőle. A jótevő akár éjjel kettőkor is útra kel, hogy segítsen a rászorulókon és örül, ha jót tehet.

– meséli. A krízislakás az ünnepek alatt is nyitva áll a rászorulók előtt. Előfordult már, hogy egy család az átmeneti otthonban töltötte a karácsonyt. „Hatalmas lelki fájdalom kell ahhoz, hogy valaki távol az otthonától, egy krízislakásban töltse a gyermekével az ünnepeket, mégis volt már ilyenre is példa” – teszi hozzá.

„Az emberi szó sok mindenre képes”

Fónagy István szívvel-lélekkel segít az embereken, de a legboldogabb akkor lenne, ha senki nem szállna meg a krízislakásában, mert az azt jelentené, hogy minden rendben van a világban.

– tanácsolja István az embertársainak.