Tibornak szívügye lett, hogy nehéz sorsú embereken segítsen és megváltoztassa életüket.
Korábban már írtunk az özvegyen maradt nógrádi édesapáról, Tiborról, aki hatalmas szeretetben neveli három kisfiát, miután párját, az angyalarcú Renikét elragadta egy gyógyíthatatlan betegség. Szerelme halála óta a férfinek szívügye lett mások megsegítése, párja elvesztése után erre tette fel életét. Tibor azt mondja, nincsenek véletlenek: életfeladatot kapott és azon igyekszik, hogy szebbé tegye a nehéz sorsú emberek mindennapjait.
A férfi megosztotta velünk, hogy egy alkalommal kisfia szomorúan ment haza az iskolából, majd kiderült, egy osztálytársa, Gerzson rendszeresen bántja, ezért rosszkedvű. Aznap este sokáig beszélgetett Tibor a gyermekével és hamar kiderült, a kis osztálytárs rendkívül rossz körülmények között él testvéreivel és édesapjával. A csipkelődés, bántás csak egy álca volt, ezt a módszert választotta a túléléshez.
Egy őszi nap volt, amikor először láttam őt, egy kisfiút, aki sokkal kisebb volt mint az én gyerekem. Mosolyogva kérdeztem, hogy tőle fél ennyire?
– meséli Tibor, majd folytatja:
Most már tudom, hogy az az erő, amit Ádin látott, a lelkének félelmeiből táplálkozott, de ott, akkor, láttam valamit Gerzson szemében, ami megérintett és amit nem tudtam elengedni, mert amit láttam, az a jóság egy pici fénye volt.
Tibor attól a naptól kezdve dupla adagot csomagolt kisfiának a tízórai szendvicsből és arra biztatta, a másikat adja oda Gerzsonnak. A gyerekek pár nap múlva már elválaszthatatlan barátok lettek, ekkor, mint derült égből a villámcsapás, egy reggel lesújtott a szörnyű hír: nevelőintézetbe vitték a kisfiút és testvéreit. Tibor megkereste az édesapát, aki könnyek között mesélte el neki, szinte megállás nélkül dolgozik, mégsem tudja megteremteni egyedül azt a hátteret, amire gyerekeinek szüksége lenne.
Előfordult, hogy mindössze két szelet kenyerünk volt itthon és nem volt semmi, amit rátehettünk volna. Szólt a nagyobbik fiam, hogy »Apa, én nem is vagyok annyira éhes«, majd gondosan megfogta a kenyereket és széttörte. A belsejét odaadta a kisebb testvéreinek, a többi részét pedig szétosztotta hármunk között
– idézte fel a szívszorító történetet Gerzson édesapja Tibornak, aki a sztorit hallgatva egyre jobban fázni kezdett és a hőmérőre nézett, ami egy fokot mutatott.
Hazaértem és ahogy szétnéztem, láttam, hogy a gyerekeim már vacsoráztak és boldogan szaladgálnak a házban. A gyümölcs halmokban, ragyognak a fények és ránéztem a hőmérőre: 24 fok, pontosan huszonhárommal több, mint néhány perccel ezelőtt még ott, abban a szobában
– meséli Tibor, aki másnap mentőakcióba fogott és úgy döntött: segíteni fog Lászlóéknak. Bútorokat vásárolt és felújításba kezdett, hogy élhetővé varázsolja a kis otthont. Téli tüzelőt vett a családnak és megkereste a gyámhatóságot, akik elmondták, ha minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban és élhető körülmények között lakjanak, visszakerülhetnek édesapjukhoz.
Tibor azt is megosztotta a Metropollal, hogy az elkövetkező napokban elkészülnek a munkálatokkal és ha az ellenőrzésen mindent rendben találnak, a családnál megvalósul az igazi karácsonyi csoda: a gyerekek a melegben, újra együtt, boldogan és szeretetben tölthetik majd az ünnepeket.
Több kerületben is drágul az élet, a balliberális önkormányzatok emelik az árakat. Az áremelések miatt a többi között Józsefvárosban, a Hegyvidéken és Ferencvárosban is felköthetik a gatyájuk a kerületiek, akiknek mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk.
Like-okért és követőkért gyógyszerezte gyermekét.
Sietve menekült a 4 fős család otthonukból.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre
