Kozma atya: halál és élet összefonódik

Mindannyian életszentségre hívattunk – hangsúlyozta Kozma Imre atya halottak napja alkalmából, a Metropolnak nyilatkozva. A régi időkben az emberek sokkal közvetlenebb kapcsolatban voltak az elmúlással, hiszen ahogy a születés, a halál is a többséget otthonában érte. Emellett a szerzetes szerint a hit gyengülésével bizonytalanodtunk el, hiszen a hívő keresztény egészen másként viszonyul a halálhoz.

– mondta Kozma Imre. Halál és élet – ez a két gondolat fonódik össze. „Jézus arról biztosít bennünket, hogy az Atya akarata az, hogy örök életünk legyen. Jó tudni, hogy Isten ma is így szeret bennünket” – tette hozzá. 

A halottak napja nem ünnep, hanem emlékeztet arra, hogy a feltámadás és az örök élet kapuja a halál, amely könyörtelenül vár bennünket. 

„Az Úr Jézus nem szüntette meg a halált” – folytatta az atya. – „A halál megmaradt megfejthetetlen titoknak, de ez a titok másként nézett ki Jézus halála és feltámadása előtt és másként utána. Jézus nem törölte el a halált, de új tartalommal töltötte azt meg: saját halála révén belevitte a halálba a szeretetet. Ezáltal a halál olyan valósággá vált, amelybe beköltözött a szeretet.”

A halottak napja ezért az élet és a halál; a bűn és a szeretet; az ember és az Isten titkának találkozási pontja – fejtette ki.

A Szentírás keveset beszél a halálról, de számos utalást tesz rá. 

„A halál pillanatában mindörökre találkozunk Istennel és teljes őszinteséggel találkozunk saját magunkkal. Megnyílik a szemünk és úgy látjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Megrendülésünket majd Isten orvosolja: új szívet teremt a régi helyett, amely tiszta szeretet” – idézte Kozma atya. Jézus életének legmagasztosabb pillanata a halála volt, amikor teljesen az Atyára bízta magát. „A mi halálunk hasonló lesz Jézuséhoz, a különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már Vele megyünk” – tette hozzá.

Felidézte a neves drámaíró, Németh László szavait: „A keresztény ember élete folytonos haláltusa!”. Lehet, hogy első hallásra ijesztő ez a megfogalmazás, de valójában arról van szó, hogy az életet és halált egységben látja, a halált az élet folytatásának. 

Ilyenkor, halottak napján emlékezünk elhunyt szeretteinkre, akiktől a halál elválasztott bennünket – de csak fizikai valójukban. „Istenben azonban újra megtaláljuk őket” – emlékeztetett az atya.