"A legszörnyűbb a magány volt" - Eszti vakon született, de nem adja fel: másokat is motivál történetével

Eszti életét megmentették ugyan az orvosok, de a látás csodáját nem tudták megadni neki. Az ózdi lány nem csügged, tele van tervvel és reménnyel a jövőt illetően.

Az 21 éves Eszti jóval hamarabb jött a világra, mint azt az orvosok várták, s bár az életét sikerült megmenteni, a látás csodáját nem tudták megadni neki. Eszti mára elfogadta a sorstól, amit rámért, szakmát szerzett, és barátaival közösen vállalkozásba fogott.

 — kezd bele történetébe Eszti, aki a vakság mellett egy apró testi problémával is nap mint nap megküzd.

 — meséli jókedvűen Eszti, majd hozzáteszi, jellegzetes, bicegő járása is ennek a testi hibának tudható be.

Eszti fehér bottal és kísérettel közlekedik, mert elmondása szerint nagyon fél a kutyáktól.

A fiatal lány szüleitől és nővéreitől kapja a legnagyobb segítséget.

 — emlékszik vissza Eszti, aki végül számítógépes adatrögzítő lett. Csillával és Dorinával jelenleg is barátok, ráadásul közösen vágtak bele a Tehetség másként ékszerkészítő csoportba.

 — meséli a lány, aki úgy érzi társaival együtt rengeteg bátorítást kapnak a vásárlóiktól, ami reményt és motivációt ad nekik.

 — meséli Eszti, aki leginkább egy saját lakásra és egy új párkapcsolatra vágyik jelenleg.

 — nyílt meg Eszti, aki úgy érzi, bár rettenetesen vágyik egy társra, lelkileg rendben van. A fiatal lány teljesen önálló, bár a főzéssel egyelőre hadilábon áll. Eszti tisztában van vele, hogy vaksága gyógyíthatatlan, ám néha elfantáziál arról, milyen lenne látni. Bár sorsát elfogadta, ha lenne megoldás arra, hogy látóvá váljon, minden teketória nélkül alá vetné magát a műtétnek.