„Bármit megadnék egy pótanyukáért!” – Barbi legyőzte az agydaganatot, de pár év múlva elvesztette édesanyját

Közös étkezések, fürdőzés a Balatonban, egy édesanya féltő szeretete. Ilyen egyszerű kívánságai vannak a mára már felnőtt Barbinak, akinek túl korán kellett szembenézni azzal, hogy milyen kemény is tud lenni az élet.

Barbiról 6 éves korában állapították meg orvosai, hogy egy hatalmas, két ököl nagyságú daganat nyomja az agyát. Az orvosok válaszút elé állították az édesanyját: Barbinak semmi esélye, műtét nélkül maximum két hónapja lehet hátra, vagy megműtik, ami nagy eséllyel végzetes következményekkel jár.

– kezd bele drámai történetébe Barbi, aki szerint annak köszönheti életét, hogy erősködött, hatévesen iskolás szeretne lenni.

– folytatja Barbi, aki tisztán emlékszik rá, hogy édesanyja egy egyszerű példa magyarázásánál kifakadt, és életében először felemelte a hangját Barbira. Barbi ettől kiborult, ami elindította a lavinát.

– emlékezett vissza Barbi, aki hálás édesanyjának azért, hogy vállalta a műtéttel járó kockázatokat.

– meséli Barbi, akit végül csodával határos módon meg tudtak menteni az orvosok. Barbi a műtét után kómába került, és bár az orvosok nem hittek benne, két nap múlva magához tért. Sajnos a daganat maradandó agysérülést okozott, és Barbinak szinte mindent újra kellett tanulnia.

Barbi története így is véget érhetett volna, ám újabb sorscsapással kellett szembenéznie.

– vall megpróbáltatásairól Barbi, akit édesapa híján anyai nagymamája nevelt fel.

– emlékezik vissza Barbi gyerekkorára. Van egy testvére, akivel nagyon szeretik egymást, de jelenleg csak hetente egyszer van módjuk találkozni, mert nem élnek egy városban. Rettenetesen hiányzik neki egy édesanya melengető szeretete.

– zárja Barbi, aki jelenleg ékszerkészítéssel foglalkozik, amelyeket szintén látássérült barátai segítenek neki értékesíteni.