Szellemeket lát az egész magyar család – mesél az anyuka és a gyerekek

Már a gyermekkorában elkezdődtek a furcsa jelenségek. Aztán felnőttkorában, mióta egy 300 éves házban él egy Komárom-Esztergom vármegyei faluban, rengeteg ilyen ijesztő élménye van – de már nem csak neki, hanem a kisfiainak is – mondja az állítása szerint szellemeket észlelő édesanya, aki egy magyar faluban él. 

Egy órán át meséltek kollégáinknak

Az anyuka és egyik kisfia egy órán át mesélte ijesztő élményeit a Borsnak, de azt kérték, a lap ne közölje se a nevüket, se a fotójukat, se a beszélgetésről rögzített videójukat. 

„Egy magas, szőke férfi állt mellettem, két nővel…”

„7-8 éves lehettem az első rémisztő élményem idején” – mesélte az asszony. „A régi házunkban halálra rémítettem a sztorival az anyukámat… Az egyik éjjel arra riadtam fel, hogy idegenek vannak a szobámban: egy magas, szőke, kék szemű ember, meg két nő. Az egyik nő háttal ült az ágyam szélénél, a másik a földön. Aki velem szemben volt, rám nézett és biccentett egyet a fejével. Én a fejemre húztam a takarót és levegőt se mertem venni.”

Másnap elmesélte a dolgot az anyukájának, akit sokkolt a történet, majd elővett egy régi képet a szekrényből: nem őket láttad? Az anyukája szerint az ő nagyszüleit láthatta…

Felnőttként is folytatódott a para 

A kislány felnőtt, elkezdte élni az életét, megházasodott – de a furcsa jelenségek folytatódtak. Majd különösen megerősödtek azután, hogy egy régi, 300 éves házba költöztek egy Komárom-Esztergom vármegyei faluban. A ház a férje családjáé volt.  

„A felújítás előtt állandóan történt valami… Egyszer az éjszaka kellős közepén felébredtem, felültem. Egy kedves női hangot hallottam. Azt mondta: »Ne húzd le róla!« Aztán a takaró rólam hirtelen átcsúszott a férjemre. Utána egy percet se aludtam…” – meséli az asszony.

Átsétált a fürdőszobán egy idegen nő…

„Amikor építkezni kezdtünk, történt egy másik jelenés. A gyerekszoba mellett van a fürdő, és én épp bent voltam, amikor belépett egy nő. Becsukta az ajtót, elsétált a túloldalig, kinyitotta a másik ajtót és ment a dolgára. Nagyon megijedtem, mert fogalmam sem volt róla, hogy ki volt ez. Elmeséltem a férjemnek, hogy nézett ki, és közölte velem, hogy a leírásom tökéletesen stimmel az apja testvérére, aki a házban halt meg. Utána egy héttel később láttam róla egy képet és kirázott a hideg…” – idéz fel egy újabb sokkoló történetet az édesanya. De volt más is.

„A felújítás idején egyszer azt vettük észre a férjemmel, hogy állandóan égnek a lámpák. Mivel régi a ház, akkor még olyan kapcsoló volt, ami nagyot kattan, amikor kapcsolgatod. Lekapcsoltuk és kimentünk a szobából – és egyszer csak hallottuk a kattanást… Amikor visszamentünk, természetesen égtek a lámpák…”

„A temetés után visszatért hozzánk a halott kisfiú”

„Egy másik nagyon ijesztő emlékem is van” – mesélte a nő. „Tőlünk nem messze volt egy lezárt, félkész téglaépület, ahova mindig beszöktek játszani a falusi gyerekek. Sajnos halálos baleset történt egyszer: az egyik gyerek az áthidaló gerendán hintázott, de leesett és a gerenda agyonütötte. Voltunk a temetésén, de a temetés után, amikor jöttünk haza, kinyitjuk a lakás ajtaját és azt látom, hogy a kisfiú a szobánk közepén áll, mosolyog, integet és eltűnik. Soha többet nem láttam.”

A kisfiú egy ijesztő néniről mesélt újságírónknak

„A két fiam 6 és 3 éves. Sokat beszélnek egy ijesztő néniről, aki kukucskál befelé hozzájuk az ablakon” – árulta el az anyuka.

A Bors újságírója és fotóriportere megkérdezte a legkisebb fiút is, aki épp a szobában játszott, hogy mit lát este. Tényleg sokkoló, amit a kisfiú mondott: „Az ijesztő néni mindig eljön. Sárga haja van és fiatal. Sosem beszél.”

Az anyuka nem akart hinni a gyerekeinek, de aztán egy másik élmény meggyőzte.
„Eleinte nem hittem a fiúknak. Bíztam benne, hogy ők nem fognak szellemeket látni, mert nem akarom nekik ezt az egészet, amiben én is felnőttem. Az udvarról nyílik a pince és állandóan azt mondják, hogy a bejáratánál »ott van az ijesztő bácsi«. Akkor hittem el ezt az egészet, amikor itt járt a nagyobbik fiammal egyidős unokahúgom és ő is rákérdezett, hogy »Ki az a bácsi az udvaron?« Egyszerűen nem tudok rá mit mondani.”

A padláson kopogott a dédpapa járókerete

„Volt még egy eset, amivel elsőre nem tudtam mit kezdeni. Már napok óta hallottam egy hangot, ami a padlásról jött. »Kopp, csiszi csoszi«. Idegesített és mondtam a férjemnek, hogy mi lehet ez, már nem bírom hallgatni. Ő pedig közölte velem, hogy a dédnagyapja járókerettel közlekedett, amit úgy használt, hogy előre rakta a keretet, amivel kopogott, majd csoszogott utána. Kiderült, hogy még mindig a padlásunkon van a bácsi járókerete…” – idézi fel az ijesztő történetet a nő, aki azt is elárulta, hogy néznek ki az általa észlelt szellemek.
„Előfordul, hogy rendes emberi formában látom a szellemeket. Ruhával, hajjal, hajszínnel, mindennel együtt. Meg van, amikor vagy egy fehér ködként vagy fekete ködként jelennek meg. Volt olyan, hogy beszéltek hozzám, de azt a legtöbbször nem szoktam érteni. Általában csak néhány másodpercig látom őket.”

Szavaiból kiderül, nem könnyű együtt élni ezzel a képességgel.

„Emlékszem egy nagyon para esetre. Fölkeltem az éjszaka közepén, körbenéztem és hirtelen egy magas férfi jelent meg a szobában, akinek hosszú, sötét színű ruhája volt. Nagyon félelmetes volt, így nem meséltem senkinek róla. Aztán az egyik nap, amikor le akartam kapcsolni a gyerekek szobájában a tévét, mondták, hogy ne, mert akkor megint meglátogatja őket »az ijesztő«. Megkérdeztem, hogy miről beszélnek, és pontosan leírták a férfit, akit én is láttam…”

S hogy mire vágyik?

„Remélem, ha teljesen átépítjük a házat, akkor megszűnnek ezek a dolgok. Szeretnék normális életet élni, és nem mindig halálra rémülni ezektől a kóbor lelkektől!” – zárta szavait a Borsnak nyilatkozó édesanya.