Magyar Zene Háza: Egy hely, ahol nem csak hallani lehet a hangokat – Fotók!

Amint beléptem a hangulatos megvilágítású terembe, rögtön magával ragadott a falra vetített színes geometriai formák alkotta fényjáték, ami – mint később kiderült – tulajdonképpen nem volt más, mint a hangok látható formája.

Látható hangok

A szoba több pontján is láthattam a hangokat, ami talán első olvasásra furcsának tűnhet, de aki ellátogat a Kreatív hangtér elnevezésű kiállításra, egyből megérti, miért is írom ezt. Az elv fordítva is működött, meghallgathattam bármilyen szöveg zenei hangzását, így hallhattam a nevemet is, mint egy kisebb zenei művet, sőt még festhettem is a hangokkal. A kiállítás installációit tetszőleges sorrendben próbálhattam ki. A „Ritmushajtány” fantázianevű szerkezet működése a régi vasúti hajtányok technikájára emlékeztetett. Tetszőlegesen beállíthattam a négy tárcsán a hangszereket, majd a kar mozgatásával diktálhattam az ütemet. Az általam komponált és megszólaltatott zenét pedig láthattam a falra vetülni.

Egy eszközön a történelmi billentyűs hangszerek

Egy hangszeren megszólaltathattam különböző billentyűs hangszereket a történelmi fejlődési sorrendjüknek megfelelően. Az átlátszó fedőnek köszönhetően elém tárult 18 hangszer mechanikája, kezdve egy olyan hangszerrel, amit még Mozart is használhatott gyakorlásra, miközben utazott a postakocsiban – ezt az utazóhangszert klavikordnak hívják – egészen a szintetizált hangokig.

Én, a karmester

A terem legmonumentálisabb installációja az orchestrion volt. Ennél az állomásnál tulajdonképpen egy akusztikus robotzenekart irányíthattam, ami elsőre kicsit megijesztett, de megnyugtatott a bejáratnál olvasott mottó: „Ne feledd, nincs rossz hang”. Végül egész jól sikerült a koncertünk. A világon egyedülálló, vezényelhető akusztikus robotzenekarra akár darabokat is lehetne írni, amire a Magyar Zene Háza tervez is kiírni pályázatot.

Már stúdiófelvételem is van

A Kreatív stúdió elnevezésű rész a kiállítás leghátsó sarkában kapott helyet. Számomra a legnagyobb élmény volt kipróbálni egy profi hangstúdiót, ahol feleleveníthettem gitártudásomat, és némi gyakorlás után együtt játszhattam a bandával a Neked írom a dalt című számot. Fejhallgatóval a fejemen és gitárral a kezemben, teljesen átszellemülve, csak a zenének élve tölthettem egy kis időt, ami nagyon jóleső feltöltődés volt. Az első stúdiófelvételemet el is küldhettem magamnak emailben.

„A zene idő nélkül nem létezik”

Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója vezetett körbe a Kreatív Hangtér elnevezésű kiállításon és közben elmesélte, hogyan is született meg az interaktív zenei installációk ötlete.

„Két és fél évvel ezelőtt kezdtünk el gondolkodni a Guthman-díjas hangszerkészítő, zenész Váczi Dániellel, és kitaláltunk 14-15 egyedi hangképző eszközt, amiből végül nyolcat valósítottunk meg a Medence Csoport és szakértői csapata segítségével” – kezdte az intézményigazgató. „Abból indultunk ki, hogy akusztikus tárgyakat hozzunk létre, hogy a gyerekek ne digitális érintőképernyőket nyomkodjanak, hiszen ezt bárhol megtehetik. Cél volt az is, hogy olyanok is élvezzék a kiállítást, akik nem tudnak klasszikus hangszeren játszani. A hely kialakításában szempont volt, hogy egy osztály kényelmesen elférjen, az eszközök segítségével pedig szerettük volna megmutatni a komponálás, a zenei mű létrehozásának élményét. Az installációkon játszva olyan plusz finomságokat is megtaníthatunk, mint például a tempó és az idő. A zene idő nélkül nem létezik, hiszen az idő hozza létre magát a zenét – magyarázta az igazgató.