Bagdy Emőke: Megkaptam a védőoltást, az egyetlen mellékhatás, amit érzek, az a nyugalom

Sokan várták, hogy vége legyen 2020-nak, ám az új év egyelőre nem hozta el a várt felüdülést. Önnek hogyan indult 2021?

Tavaly kicsit mindannyian elfáradtunk a bizonytalanságban és a nehéz várakozásban, de most végre felcsillant egy reménysugár, a vakcina. Szeretném, hogy mindenki megértse, nincs más kiút ebből a helyzetből, ez az egyetlen megoldás. Jómagam is megkaptam az első oltást mint egészségügyben dolgozó, így számomra már sokkal derűsebben indult az új év.

Ha jól értem, voltak, akik le akarták beszélni az oltásról.

Sokan mondták, hogy ne csináljam, ne kockáztassak, de az az igazság, hogy az oltáselleneseket öt perc alatt leszerelem. Ahogy mindig, úgy most is kiállok a tudomány és a józan érvek mellett.

Tapasztalt valamilyen mellékhatást?

Az egyetlen mellékhatás, amit érzek, az a nyugalom, és ez nemcsak az én tapasztalatom. Jó érzés, hogy ráléptem a biztonság útjára, február elején pedig a második oltásra is sor kerül.

Vagyis már látja a fényt az alagút végén. A tavalyi évünk viszont maga volt a nagybetűs bizonytalanság. Élt már át valaha hasonlót?

1941 nyarán születtem, ősszel Magyarország belépett a II. világháborúba. Maradtak kora gyermekkori élménytöredékeim ezidőből. Amikor tavaly márciusban krízist hozott a koronavírus, felújult néhány háborús emlékem. Pincében, sötétben együtt, a szinte kézzel fogható félelem, amit a felnőttek arcáról tudtam leolvasni. Ehhez hasonló félelmet észleltem most a tekintetekben. Akkor ott én a szüleim karjában a nehézségek ellenére is biztonságban éreztem magam. Valahogy így lehetünk most is biztonságban, ha szeretet vesz körül.

Ezek szerint a koronavírus okozta félelem akár múltbéli sebeket is feltéphet?

Meg vagyok róla győződve. Nem véletlen, hogy sok a szorongásos és pánikbeteg. Amikor a gyermekkort idézzük vissza, gyakori köztük a túlvédett, aki nem tanult olyan megküzdési bátorságot, amire vészhelyzetben szükség van. Sajnálatos, hogy az agresszió is jelentősen fokozódott az emberek között. Ez a bezártsággal, karanténhelyzettel, de a védekezési tehetetlenséggel is összefügg. A legnagyobb veszélyt a családon belüli erőszak fokozódása jelenti.

Azoknál is jelentkezhet pánikbetegség, illetve szorongás, akik megjárták a koronavírus poklát? Egyre gyakrabban hallani a kifejezést: post-Covid szindróma.

Az igazán fájdalmas tapasztalatok mindig beégnek a tudat mélyére, és ezek emléke vissza-visszakísérthet. Ez azonban már nem pánikbetegség, könnyebben múló félelmi maradvány. Az átélések pozitív hozama azonban jelentős, ilyen a túlélés, megszabadulás öröme, felfénylik az élet valódi értelme, amiről a robotos, munkaorientált mindennapokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Akik átélték a koronavírust, azok számára már nem kétséges, hogy az egészségnél és az egymást segítő szeretetkapcsolatoknál nincs fontosabb.

Milyen más pozitív hozadéka lehet még a vírusnak?

Megtanultuk mindnyájan a hálát átélni. Ki azért, mert megúszta eddig, ki azért, mert megmenekült, meggyógyult. A veszteségek viszont befelé fordították figyelmünket lelkünk mélye felé. Extravertált életünkben minden inger kifelé vonz, a külvilág információáradata elsodor. Hamarosan eljuthatunk már idegen bolygókra is, de azt a bolygót, ami a lelkünk, nem ismerjük. Saját belső világunkat elfelejtettük felfedezni, megismerni. Magunk és mások érzelmeit képtelenek vagyunk megfelelően értelmezni. Amikor a járvány elzárta a külvilágot, nem tudtunk hova menekülni, ezért szerencsére sokan elkezdtünk foglalkozni lelki dolgokkal, saját magukkal. Kinyílt egy másik világ. Rájöttünk, hogy milyen fantasztikus értékek vannak a mélyben. A krízisnél sokszor valóban nincs jobb tanítómester.

A klinikai szakpszichológia királynője

Bagdy Emőke 1941. augusztus 18-án született Tiszafüreden. Édesapja református lelkész volt, édesanyja valódi nagytiszteletű asszony, három gyermek édesanyja. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte, majd bár pszichológusnak készült, származási okból először Budapesten a Gyógytornászképző Főiskolára járt. Évekig gyógytornászként dolgozott, míg 1964-ben, a rendszer enyhülésével felvették az ELTE Pszichológiai szakára. A kezdetektől fogva fontosnak tartotta a társadalommal folytatott párbeszédet, a lélektani ismeretek terjesztését, a szakmai közvélemény formálását. Médiaszereplései, ismeretterjesztő könyvei tették a hazai klinikai szakpszichológia királynőjévé.