Belmondo lebetegedett, azonnal hívták az épp vízisíző Koncz Gábort: „Castingra sem kellett mennem!”

A népszerű színész, aki tavaly megkapta a Kossuth-nagydíjat is, visszaemlékezett arra, mikor szavalt először, mikor kapta az első tapsot. Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó voltak a mesterei, a Metropolnak elmesélte, kitől mit tanult. Koncz Gábor Belmondo helyett került a Germinal című filmbe, és épp Párizsban forgatott, amikor a Dunai hajós ment az egyik csatornán.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2026.01.09.

Koncz Gábor színművész jean-paul belmondo film színész Kossuth-díj

A Kossuth-díjas színművész, Koncz Gábor, akit a napokban minden tévéző láthatott a Mága Zoltán-koncerten, tisztán emlékszik arra, mikor kapta az első tapsot, amelyet aztán sok ezer követett.

„12 éves voltam, amikor az igazgató Mezőkeresztesen megsimogatta a fejemet, és azt mondta, hogy mindjárt itt van március 15-e, készülj, te fogod elszavalni a Nemzeti dalt a községháza lépcsőjén.

Olyan boldog voltam, hogy nem is tudtam aludni… aztán elszavaltam, és akkor kaptam életem első tapsát.

„Utána szerencsére még nagyon sokat, legutóbb például Mága Zoltán koncertjén is. Az a lényeg, hogy nyomot hagyjak magam után. Ahhoz pedig kell, hogy egy cél kitűzz magad elé, mint én tettem 12 évesen” – mesélte a Metropolnak.

A fél életemet a Vígszínházban, meg a Madáchban töltöttem. Várkonyi Zoltán halála után Ádám Ottó hívott át a Madáchba. Mindkettőtől mást lehetett tanulni, Ádám Ottótól a gondolkodást tanultam, Várkonyitól pedig azt, hogy nem lehet megúszni dolgokat. Egyszer rá kellett jönnünk, hogyan kell elmondani, kimondani azt a szót, hogy »szeretlek«. Tizenketten jártunk az osztályba, és ő megtanította nekünk, hogyan kell kimondani ezt a szót, hogy hiteles legyen ötszáz ember előtt is. A profizmus, ezt tanultam Várkonyitól: bármi bajod van, ha reked vagy, akkor is teljesíteni kell.

Konczné Kádár Kata, Koncz Gábor Mága Zoltán újévi koncerten Fotó: Facebook / Mága Zoltán

Koncz Gábor híres szerepe mai napig kellemes emlék

Tavaly Párizsban kapott díjat a Földindulás című film miatt, erről eszébe jutott egy régi történet:

Már voltam korábban Párizsban, a Germinal egyik főszerepét kaptam meg, amikor Jean-Paul Belmondo beteg lett. Vízisízés közben találtak meg, hangtölcsérrel kiabáltak, hogy Gabikám, gyere ki, Yves Allégret, aki nagyon nagy rendező volt, látni akar. Azt kiabáltam vissza, hogy én nem megyek castingra, nem megyek próbafelvételre, soha nem mentem! Egy rendező vagy tudja, mit akar, vagy nem! Erre azt válaszolták, hogy nem is kell castingra menni, mert a rendező látott a Legenda a vonaton című filmben, és közölte, hogy ez a pali kell neki. Így kaptam meg Souvarine szerepét a Germinalban.

Nagyon boldog volt, hogy egy filmjét adta épp egy francia tévécsatorna: „Kimentem Párizsba forgatni, elmentem a sógoromhoz. Mi ment akkor épp a tévében?

Épp a Dunai hajóst adták! Nagy öröm volt, de egyben nagyon mérges lettem, mert akkor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a legjobb részeknél megszakítják a filmeket reklámmal.

„A sógorom közölte, hogy ez lesz nálatok is, én azt válaszoltam, hogy nem történhet ilyen. De aztán ez lett... Szintén örömmel látom, hogy minden héten megy a tévében három-négy filmem, a múltkor például a Gyula vitéz télen-nyáronba futottam bele.”

Török Tamás rendező és Koncz Gábor 1969-ben Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A színész Göd város díszpolgára lett, és nagyon örült, amikor Kammerer Zoltán barátja, a helyi polgármester azt mondta neki, hogy az utcát, ahol lakik majd róla nevezik el: „De addig meg kell halni… Amikor még megvolt a négy lovam, ott bóklásztam a gödi utcákban, a gyümölcsfák egy része kihajlott az utcára. Én a lovon ülve magasan voltam, és néha bizony falatoztam a cseresznyéből, szilvából, körtéből, meggyből, és senki nem szólt… Ezért is szeretem nagyon a gödi embereket.”