Tudta, hogy bekövetkezik, mégis hatalmas fájdalmat érez az expolitikus. Ma reggel elhunyt Schmuck Andor édesanyja.
Méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegség következtében 85 éves korában elhunyt Schmuck Andor édesanyja.
A Tisztelet Társaságának elnöke a Metropolnak megtörve nyilatkozott szülője elvesztéséről.
„Hét órája szokom, hogy árva vagyok! Apukám már 25 éve hunyt el, most pedig elhagyott az édesanyám. Nem volt vártalan, nem egyik napról a másikra következett be a halála."
Rendkívüli méltósággal viselte a betegségét.
„Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy amikor elgondolkodik, elutazzon-e, átugorjon-e a szüleihez, ne vacilláljon, tegye meg! Anyukám vidéken élt, múlt héten még voltam nála, sajnos most nem mentem, és már soha nem is lesz alkalmam rá” – kezdte lapunknak Andor.
„Ahogy mondani szokás, az élet halad tovább.”
Ő egy nagyon racionális, bölcs asszony volt. Mindig elmondta, azt élvezi a legjobban, ha láthat a televízióban.
„A huszadik század gyermeke volt. Végigélte egy gazdag családban, hogyan vonnak el tőlük mindent, majd újra fel kellett építenie az életét. Nagyon határozott személyiség volt, de mindig kiállt mellettem. Érdekes volt a mi kapcsolatunk. Egész életemben annyira tiszteltem őt, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hány alkalommal tegeztem le” – tette hozzá.
Mindenki másképp éli meg a veszteségeket, a családtagok halálát. Andor azt mondta lapunknak, nagyon ambivalens érzései vannak ezzel kapcsolatban.
„Egyrészt borzasztóan hálás vagyok a sorsnak, hogy szépen, csendben elaludt. Másrészt, tudom, hogy nem szabad ilyet mondani, de neki az utolsó két év óriási szenvedés volt.”
De élni akart és az utolsó pillanatig küzdött!
„Egy gyermeknek pedig az a feladata ilyen esetben, hogy támogassa a szülőjét, mert ezt a küzdelmet egy dolog tudja megsegíteni: a Jóisten. A Jóisten pedig úgy döntött, hogy most már pont elég volt neki a fájdalomból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem készültem rá. Ilyenkor tudja meg az ember, hogy most jött el az a pillanat, amikor nincsenek szülei. Hetvenéves koráig nem volt alkalma rá, így velem láthatta életében először a tengert.”
Magával ragadta a látvány, és annyira megszerette, hogy majd a tengerbe lesz elszórva a hamva.
„Úgy beszéltük meg, jövőre még kiviszem a tengerhez. Nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen formában kell majd megtennem” – nyilatkozta az expolitikus.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre