
Kiszel Tünde így ünnepelte névnapját és az első nyári napsugarakat!
Kiszel Tünde nagyon boldog!
Az énekesnő úgy gondolja, hogy az ikrei csakis akkor érthetik meg az őseiket, ha megismernek minden családi történetet és beszélik azt a nyelvet is, amelyet a felmenők ismertek. Természetesen az édes anyanyelvük, a magyar mellett.
Rúzsa Magdi egy hosszú, érzelmes posztban mesélt arról, hogy milyen érzések ébredtek a szívében akkor, amikor húsvétra hazalátogattak a Vajdaságba. Az énekesnő családostul utazott, a három ikergyermekükkel pedig máris kezdi megismertetni a családi gyökereket. A tájat, ami még most is ismerős, a régi szomszédságot, a háború borzalmait.
Magdi így írt az érzéseiről:
„Megint sok víz folyt le a Dunán.
Pont úgy néztük, mint régen. Akkor is, amikor minden rendben volt, meg akkor is, amikor a háborúk és bombázások miatt, csak hátat akartunk fordítani neki és menni minél messzebb.
De ő nem hagyott. Engedte, hogy a maga vonzása szépen csendben dolgozzon és csak hazahívott, de már nemcsak engem, hanem a jövőt is.
Új, kicsi szemeket hívott ide, akik majd megint megtöltik álmokkal, reményekkel azokat a lágy kis hullámokat, egy-egy motorcsónak nyomán.
Engem a harag táplált sokáig ez a föld iránt. Most meg tele vagyok szeretettel és ki tudja milyen amorf, cinikusan-kedves tréfa ez a szívem meg a fejem között, de itt látom magam vénasszonyként sétálgatni nyárestéken. Pont ezen a partszakaszon. Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok. Hazajött végre a lelkem is, nem csak a testem. Mostantól megint itthonról megyek majd haza, meg fordítva.
Közben Lujzi két kacarászás között, mondja, hogy – Anya!
Mi az Dobor dan?
És már nem szorul össze a szívem, hanem csendben nézem, ahogy a sors megismétli önmagát, de már nem úgy, mint akkor.
Most én szeretném, hogy beszélje és értse ezt a nyelvet és ezt a világot is mind a három gyerekem. Mert már tudom , hogy a magyarságukhoz ez csak hozzátesz és még jobban megerősíti őket.
Van, aki azt mondja, hogy a vajdasági magyar kemény, nyers. Szerintem meg olyan, mint a hegyesi Krivaja-parton a nyárfák. Minden szelet, vihart kibírnak. Jöhet jég, ágyú, tűz, mindig megmarad egy kicsi hajtás, ami ugyanolyan hévvel élni fog és a magasba tör.
Lujzi, Zalán, Keve szívjátok magatokba a dunai napokat, aztán erősen eresszétek le a gyökereiteket és törjetek jó magasra.”
Kiszel Tünde nagyon boldog!
A Hogyan tudnék élni nélküled? ezúttal Petőfi Zenei Díjat kapott.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre