Nem kellett félteni Jánost a TV2 realityjének keddi adásában! A Házasság első látásra szereplője napról napra lazább.
Új hét és új kihívások várnak a Házasság első látásra szereplőire a TV2 új párkereső realityjében, amelynek lényege, hogy 6 szingli nő és 6 szingli fiú pszichológusok segítségével találták meg egymást, először az oltárnál találkoztak, ahol ki is mondták a boldogító igent, teljesen ismeretlenül.
Ez az extrém helyzet természetesen extrém reakciókat és érzelmeket szül, és bár a házaspárok már a nászúton is túl vannak, bizony nemegyszer kerültek már konfliktushelyzetbe, és a kémia sem volt feltétlenül magáról értetődő köztük.
A Házasság első látásra Jánosa például eleinte úgy érezte, nehezen tud közel kerülni a feleségéhez, Nellihez, utóbbi pedig talán túl rendmániásnak és precíznek ítélte meg a férfit, aki nem is olyan rég a Borsnak elárulta, hogy korábban többször is előfordult vele, hogy szeretői szerepben találta magát a való életben.
A hétfői adásban viszont már egyértelműen úgy tűnt, János kezd lelazulni és néha bizony azt is hagyja, hogy csinos felesége vegye át az irányítást. Nelli ugyanis arra kéri a férfit, hogy egy órán keresztül engedje el a kontrollt, és létezzenek kizárólag Nelli szabályai szerint.
„Ki fogod bírni?” – teszi fel Nelli a nagy kérdést, János pedig bebizonyítja, hogy bizony igencsak vizuális típus!
„Aki ilyen nadrágban van, aki ilyen kis ficánkolós gatyát vesz fel, annak mindent kibírok” – árulta el János, nem titkolván, hogy meglehetősen vonzónak tartja Nellit.
Nelli nem tagadja, eltökélt célja, hogy kimozdítsa maximalista férjét a komfortzónájából, ezért kényelmesen rá is fekszik arra a díszpárnára, amit János korábban kifejezetten csak dekorációs célból használt, és tilos volt összegyűrni. A jelenet vége az lett, hogy János gyöngéden ráhajtotta a fejét a Nelli hasán nyugvó párnácskára, és végre igazán érezhető volt köztük a férfi-női vonzalom és összhang.
Hogy hogyan alakul kettejük házassága, az kiderül a Házasság első látásra többi részéből!
János gyerekkorában csakis jelnyelvvel tudott kommunikálni a szüleivel, édesapja és édesanyja is hallássérült. Emellett apukájának komoly alkoholproblémái voltak, ezért János 10 évesen a fóti gyermekotthon lakója lett, ahol két évet töltött el.
„Hetente negyven órát dolgoztam, hogy láthassam a szüleimet, ez az állapot két évig tartott. Közben folyamatosan csúfoltak, bántottak. A szüleim állapota miatt parentifikált kisfiú lettem, ami annyit jelent, hogy már gyerekkoromban felnőttként kellett viselkednem, a hivatalos ügyeket például mindig én intéztem édesanyám helyett, hiszen ő nem tudott beszélni. Apukámat végül huszonhárom éves koromban elvesztettem, autóbalesetben hunyt el. Akkor én külföldön éltem, de volt egy félreértés, először úgy tudtam, az anyukámmal történt tragédia.
A múltbéli traumáim és az abúzív gyerekkorom ellenére felépítettem egy életet, amivel azt szeretném bebizonyítani, hogy bárki jöhet bárhonnan
– mesélte a Borsnak János, aki 15 évig élt igazi szerelemházasságban, amiből egy fia született. Bár a házasság véget ért, a fiával szerencsére remek a kapcsolata.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre