Felesége és testvére elvesztése után ismét rátalált a boldogság Körtvélyessy Zsoltra, aki több mint ötven éve ismeri új párját.
Április 2-án tölti 82. életévét Körtvélyessy Zsolt. Hatvanéves pályafutással a háta mögött sem gondol a visszavonulásra, egész életét a színészet töltötte ki, és szeretné, ha ez így is maradna.
Addig élek, ameddig játszhatok. Nekem nem teher, még a maga nehézségeivel együtt sem. Időnként némi belső küzdelemmel jár, amikor felteszem magamban a kérdést, vajon nekem való-e a szerep, meg tudom csinálni?
Mindig ez volt az életem, és addig jó, ameddig van mit csinálni, de ami ennél is fontosabb, hogy szükség van rám. A visszajelzések pedig ezt mutatják. Maximalistaként sokszor kegyetlen és kritikus tudok lenni magammal, ami nem mindig jó. Gyönyörű pálya van már mögöttem, hiszen igazi színészóriásokkal állhattam színpadra. Sokat tanultam tőlük, és azoktól a kiváló rendezőktől, akikkel együtt dolgozhattam – mesélte a Borsnak.
A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban jelenleg is két darabban játszik, bár sokat ingázik a két város között, de egyáltalán nem bánja.
– A Macbethben játszom egy szerepet, nagyon jól érzem benne magam. Izgalmas előadás született belőle. Nemrég egy idősek otthonában, most pedig egy kecskeméti iskolában lépek fel a Valamit mégis kéne tennem című önálló estemmel. Tartalékban van Az őrült naplója előadásom is, amit 2-3 éve nem csináltam, de szeretnék még ezzel is a nézők elé állni – tette hozzá a színművész, aki nem érez semmilyen hiányt a szakmájában.
Körülbelül 300 szerepet játszottam el, rengeteget filmeztem. Számomra sosem az a lényeg, hogy mit játszom, hanem hogy ki rendez, kik a partnereim, és olyan legyen a darab, ami közel áll hozzám.
Az önálló estjeimmel is megpróbálom az értéket közvetíteni, a mai világban pedig erre van leginkább szükség. Szeretnék az életem hátralévő részében is jókat játszani, a legnagyobb vágyam is ehhez kapcsolódik: az unokám láthasson még színpadon, de hat-hét éves koráig erre még várnom kell – mondta a színész.
A színész életében rengeteg boldogságot hoz két és fél éves unokája, Lili.
Sokat találkozunk, gyakran meglátogatom őket. Egy igazi kis tündér az unokám, mindig feldob, sokat játszunk, és olyan értelmes, hogy egyre könnyebb vele kommunikálni.
Nyitott kisgyerek, és gyönyörű! Kötődünk egymáshoz, akármikor megyek hozzájuk, már az ajtóban vár, sikít, ugrik a nyakamba, ölel és puszilgat – mesélte a büszke nagypapa.
Körtvélyessy Zsolt nagyon nehéz időszakon ment keresztül, amikor elvesztette szeretett feleségét, Egerszegi Juditot a koronavírusban, és rá fél évre a testvérét is elragadta a járvány. A sok keserűség után újra boldog, mint mondja, rá is fér a nehéz időszak után.
– Csodálatos volt a házasságom, sokáig gyászoltam a feleségemet, de újra tudok mosolyogni. A párommal már együtt élünk – mondta titkolózva Zsolt, aki csak néhány dolgot árult el kedveséről. – Ő nem szakmabeli, és úgy ötven éve ismerjük egymást.
Nagyon jól megvagyunk együtt, boldog vagyok. Majdnem egy időben halt meg a férje a feleségemmel, sok párhuzam van az életünkben. Menedzserként mindig is zenével foglalkozott, így ma már a komolyzenei koncertek közös programmá váltak.
Ha időnk engedi, együtt próbáljuk felfedezni a magyar városokat, nekünk ez jelenti a kikapcsolódást. Nyáron voltunk Párizsban, szuper élményekkel gazdagodva tértünk haza. Egy fantasztikus ember, törődik velem. Természetesen nagyon sokszor álmodom és gondolok a feleségemre, ebből a szempontból mondhatni, hogy kettős életet élek – válaszolta érdeklődésünkre.
A Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművész kitűnő egészségnek örvend, kisebb panaszoktól eltekintve. Azonban nemrég egy kisebb beavatkozáson esett át, mint mondja, nem kell nagy bajra gondolni.
Nyaki elzáródásom volt, októberben egy kisebb műtéten estem át. Fölvágták az ereket és kitisztították, pár napot kellett kórházban töltenem. Nagyjából rendben vagyok, majd még egy meglévő szívproblémával kapcsolatos vizsgálatra kell a közeljövőben visszamennem
– mesélte a színművész.
Körtvélyessy Zsolt igyekszik a mára és a jövőre koncentrálni, nem szeret a múltba merengeni. A születésnap környékén azonban ő is elgondolkodik a múlton, mi az, amit sikerült véghez vinnie, és mi az, amivel még tartozik önmagának, persze ezt a barátok nem hagyják.
Tizedikén a névnapom lesz, úgyhogy a hónap közepén egy összejövetel lesz nálam, megpróbáljuk megünnepelni az évfordulómat.
Nagy a baráti köröm, korombeli mérnökök, orvosok és ügyvédek személyében. Ilyenkor ők tájékoztatnak engem a világ dolgairól, én pedig őket a színházról. És ez nagyon jól működik úgy harminc éve. Klassz emberek – mosolygott büszkén a színész.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre