A felesége után újabb rokont veszített el Körtvélyessy Zsolt

Decemberben tragikus hirtelenséggel hunyt el Körtvélyessy Zsolt felesége a koronavírus miatt, múlt héten pedig testvére küzdött az életéért, végül feladta a harcot a be­tegséggel szemben. A színművész megtörten árulta el a Borsnak, még elbúcsúzni sem tudott testvérétől.

– Húsvéthétfőn reggel fél 9-kor telefonált a felesége, hogy Csaba az éjszaka elment – kezdte könnyeivel küszködve Körtvélyessy Zsolt. – Nem tudtunk egymástól búcsút venni, mert az állapota ezt már nem tette lehetővé számunkra. Félelmetes ez az egész, ami történik. Budapesten élt, nagyon sokat jártunk össze, de utoljára akkor találkoztunk, mielőtt bement a kórházba. Akkor még tudtunk beszélni egymással, sőt vitatkoztunk is egy kicsit, de nem túl nagy komolysággal, viszonylag még jó állapotban volt, csak egy picit le volt már fogyva – mondta a színművész, majd hozzátette: Csabának nagy tervei voltak, szerette volna felkutatni az őseiket.

– Jó ideje a családfával foglalatoskodott, kutatta a Körtvélyessy család felmenőit, még ezt mutatta nekem, amikor nála jártam, következő alkalommal pedig már csak a kórházban láthattam. Sajnos nagyon rossz állapotba került, szinte már nem tudott beszélni, tényleg csak pár mondatot sikerült összeraknia, a szívem szakadt meg érte. A karácsony is nagyon szomorúan telt, hiszen előtte veszítettem el a feleségemet a koronavírus miatt, most pedig már a húsvétra sem tudok jó emlékként tekinteni. Szeretném, ha több ünnephez nem kellene már semmilyen tragédiát kapcsolnom – tette hozzá a színész.

„Imádkoztam érte”

Körtvélyessy Zsolt múlt héten még arról számolt be, testvére februárban szenvedett kisebb balesetet, ezt követően kapta el a koronavírust és került kórházba. Az orvosok már nem biztatták semmi jóval, de mindvégig reménykedett abban, hogy öccse felgyógyul a betegségből.

– Imádkoztam érte, de mindhiába. Nagyon jó testvérek voltunk. A temetését egyelőre nem tudni, mikor lesz, a felesége fogja intézni. Nagyon rám jár a rúd, de mint mindent, ezt is túl kell élnem – mondta elcsukló hangon a színművész.

A lapnak elárulta, bár nagyon különbözőek voltak egymástól, mégis mindenben megértették egymást.

– Szorgalmas tanuló volt, két diplomát is szerzett, később egy olyan gyárnak a tulajdonosa volt, amit ő alapított. Közel tizenöt éve lett nyugdíjas. Agilis volt, később pedig már demenciával kezelték, talán a hirtelen nyakába szakadt semmittevés is közrejátszott ebben.