Még mindig gyászolja feleségét a színész, most pedig imádott öccséért, Csabáért kell aggódnia, akit jelenleg is kórházban ápolnak.
Azt gondolnák, hogy a közelgő 80. születésnapjára készül Körtvélyessy Zsolt, de ezzel szemben aggódással van teli a szíve. Decemberben, koronavírusban elhunyt felesége után most öccséért imádkozik, akinek a februári kisebb balesete után a Coviddal szemben kell megvívnia a harcot.
– Az öcsém nagyon beteg – kezdte a Borsnak Körtvélyessy Zsolt. – Az elmúlt hónapokban nagyon rám jár a rúd, de mint mindent, ezt is túl kell élnem. Februárban szenvedett kisebb balesetet, elesett, most pedig elkapta a koronavírust. Beszéltem az orvossal, de sajnos nem nyugodtam meg ettől. Remélem, hogy a feleségem után őt már nem veszi el tőlem ez a betegség. Majd a jóisten elrendezi ezt is, imádkozom érte – mondta megtörten a színész.
Zsolt és Csaba mindig is nagyon jó testvérek voltak, bár nagyon különböznek egymástól.
– Szorgalmas tanuló volt, két diplomája van, később egy olyan gyárnak a tulajdonosa volt, amit ő alapított. Közel tizenöt éve lett nyugdíjas. Agilis volt, később pedig már demenciával kezelték, talán a hirtelen nyakába szakadt semmittevés is közrejátszott ebben – mesélte a Borsnak Zsolt, majd felidézte életének tragikus részeit is.
– Amikor első osztályos sportoló voltam, a bemelegítésnél légmellet kaptam, ennek köszönhetően kellett lemondanom az olimpiai vágyaimról tizennyolc éves koromban. Sok időt töltöttem kórházban, ez is egy nagy törés volt az életemben. Talán ennek köszönhetem, hogy színész lettem, hiszen nem tudtam mást csinálni, csak olvastam. Majd 1972. január 31-én hatalmas balesetet szenvedtem. Ez egybeesett az öcsém Kijevbe indulásával, azonban a gép lezuhant. Szerencsére lekéste, ennek köszönhette az életét. Édesanyám délben még azt a hírt kapta, hogy repülőszerencsétlenség történt, én pedig a kórházban feküdtem válságos állapotban. Anyukánk néhány órán át abban a tudatban volt, hogy mindkét gyermekét elveszíti – emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtt történtekre. A lapnak elárulta, bár kissé unalmasak a hétköznapjai, de igyekszik lekötni a figyelmét.
– Megpróbálok kicsit sportolgatni, pihenni, és sokat olvasok. Húsvétkor biztosan meg fogom locsolni a lányomat és a pici unokámat. Elveszítettem a tündér feleségemet, de abban az évben született az angyali kisunokám. A járvány miatt a 80. születésnapomat csak szűk körben fogjuk megünnepelni, talán a barátaimmal összejön egy rövid kis találkozás is – mondta a színművész, majd azt is elárulta, milyen vágyai vannak még a jövőt illetően.
– Szeretném, ha a kisunokám láthatna majd színpadon játszani. Én az a típus vagyok, aki mindig előre néz, és küzd, szeretném még a Nemes Nagy Ágnes verseiből összeállított előadásomat is sokszor bemutatni. Remélem, nem kell már erre sokat várni. Sajnos az elmúlt egy év katasztrófa volt, és még nem látjuk a végét. Bár most már boldog vagyok, hiszen megkaptam mindkét védőoltást, és annak is örülök, hogy a kínai vakcinát kaptam, mert semmilyen mellékhatás, tünet nem jelentkezett az injekciókat követően. Mindenkit arra biztatok, hogy vállalják az oltást, mert aki ezt nem teszi, másokat veszélyeztet. Borzasztóan haragszom az oltásellenesekre, kikérem magamnak a hozzáállásukat.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre