Képtelen feldolgozni jó barátja halálát az ünnepelt táncművész, aki mindenben Zsuzsa asszony rendelkezésére áll.
A legnehezebb percekben is számíthat a koronavírusban elhunyt Sas József özvegye Medveczky Ilonára. A magyar showtánc dívája évtizedeken át tartó, kiváló barátságot ápolt a múlt pénteken örök nyugalomra helyezett komédiással, csak úgy mint feleségéve, Zsuzsa asszonnyal, akivel 44 évég éltek boldog házasságban.
Zsuzsa mindenben számíthat rá
A 79 éves táncművész nem csak a múlt pénteki temetésen, de azóta is minden nap Sas özvegye mellett áll, legyen szó pár jó szóról vagy bármilyen más segítségről.
– Zsuzsával természetesen folyamatosan tartom a kapcsolatot, próbálok segíteni neki átvészelni ezt a fájdalmas időszakot. Bízom benne, hogy idővel enyhül majd a fájdalma, és újra képes lesz mosolyogni. Nagyon szeretem Zsuzsit, és mivel én vagyok a legrégebbi barát, fontosnak is tartom, hogy törődjek vele. Azt hiszem, nekünk, itt maradottaknak sokkal nehezebb elviselni a veszteséget, mint annak, aki elment. Remélem, az emberek is rádöbbennek, hogy semmit nem viszünk magunkkal a kék Hold völgyébe, csak a szeretetet, amit életünk során adtunk és kaptunk. Így gondolok Józsira is, aki napi szinten bennem él, és akinek az elvesztésével véleményem szerint a szó szoros értelmében meghalt a kabaré! – fogalmazott szomorúan a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Folyamatosan sír a díva
Ilona maga is képtelen feldolgozni a 82 éves korában elhunyt humorista elvesztését.
– Folyamatosan eszembe jut, a legrégebbi barátomat veszítettem el, és bár fizikálisan és mentálisan a legjobb egészségnek örvendek, a lelkem nagyon fáj. Borzasztóan megvisel Józsi távozása. Nem vagyok könnyen leteríthető típus, és a sírás is távol áll tőlem, de úgy tűnik, az évek múlásával az érzékenységem is változik – mondta el a Metropolnak Medveczky Ilona.
Felvételekkel enyhíti a gyászát
A művésznő minden este visszanéz néhány Sas Józseffel készült interjút és régi televízió felvételt: a visszaemlékezés számára egyszerre fájdalmas és örömteli.
-Nem csak a temetésen és előtte, hanem azóta, a mai napig is szó szerint össze kell szednem magam, hogy a nem kevés napi teendőmet végrehajtsam, és legalább másodpercekre ne gondoljak rá. Azt hiszem, aki az ember lelkébe olyan mélyen beleivódik, mint nekem Jóska, azt sosem felejti el.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre