A Jászai Mari-díjas színésznő legyűlöltebb ellenségének sem kívánja a Covidot, ami 3 hétig az ágyba kényszerített őt. Habár meggyógyult, még mindig érzi a vírusfertőzés rettenetes utóhatásait.
Sok művésztársához hasonlóan, Papadimitriu Athina is elkapta a koronavírust. Vannak akik könnyeben, vannak akik nagyon nehezen esnek át a betegségen, a jeles színésznő sajnos ez utóbbiak táborába tartozik.
Elmondása szerint borzalmas kínokat élt át, és mára már kigyógyult a betegségből, a koronavírustól való rettegése nem múlt el.
„Úgy kezdődött, hogy az első öt napon harminckilenc fokos lázzal feküdtem, gyakorlatilag az ájulás határán. Sem enni, sem inni nem tudtam, a mosdóba kúszva mentem ki. A láz után maradt a végtagfájdalom és a végtelen levertség, erőtlenség. Tizenkét napon át voltam ebben az állapotban, sokszor azt sem tudtam, nappal van vagy éjszaka. A legutáltabb ellenségemnek sem kívánom az érzést, amit megéltem. A legszörnyűbb az volt, hogy úgy éreztem, nincs testem. Volt talpam, bokám és egy agyam, amivel azon gondolkodtam: hova tűnt a testem? Vajon túlélem ezt az egészet? Rettenetes volt! Kimerítő, elkeserítő, félelmetes, borzasztó. Fetrengtem a fájdalomtól ”- nyilatkozott Papadimitriu Athina a Borsnak.
„Ez a betegség annyira rossz, hogy bármit megteszel, hogy elmúljon. És a legrosszabb benne, hogy akkor sem szabadulsz tőle, ha már vége van. Még mindig szorongok, ha megfájdul a hátam, megijedek, ha melegem van, és rettegni kezdek, ha fázom. Ez a rohadt szorongás a legszemetebb érzés”- osztja meg borzalmas tapasztalatait a színésznő.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre