Egy gombóc fagylalt ötven fillérért! Így fagyiztunk régen – galéria

„Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri” – van, aki ezt nem ismeri? Ez a mondat generációknak idézi fel a nyarat, a gyerekkort és az olvadó fagylalt ízét. 

Bagaméri neve a Keménykalap és krumpliorr óta összeforrt a régi magyar fagyizás emlékével, de alakja nem csupán irodalmi és filmes figura. Bagaméri valós személy volt: Bagaméri Mihály fagylaltárus emléke él tovább Csukás István történetében. A kapcsolat ma is látható: Kisújszálláson, Csukás István szülőhelyén szobor őrzi Bagaméri alakját. A figura így egyszerre gyerekirodalmi emlék, filmes legenda és nagyon is valóságos darabja annak a világnak, amelyben a fagylalt még nem látványdesszert volt, hanem egy nagyszerű nyári élmény. „Akkoriban egy gombóc is nagy dolog volt. Sorban álltunk, számoltuk az aprót, és mire megkaptuk, már csöpögött is a kezünkre” –  tűpontos megfogalmazás a mesterséges intelligenciától a fagyizásról.

A fenti filmrészlet pedig azt szemlélteti, hogy a szocializmus idején hogyan próbálták statisztikai adatokkal mérni az élvezetet. A régi fagyizásnak megvolt a maga rendje: citrom, vanília, puncs, csokoládé; vékony tölcsér, fémpult, nyári meleg, várakozás. A képek nemcsak fagylaltot mutatnak, hanem egy korszakot is, amikor egyetlen tölcsérből közös emlék lett.