Van egy nap, amikor a víz megvéd a dögvésztől és a gonosztól – meghökkentő vízkereszti hagyományok nyomába eredtünk

Január hatodika, vagyis vízkereszt és a vízkereszti hagyományok annyira különleges volt egész Európában, hogy még William Shakespeare is megemlékezett róla. A „Vízkereszt, vagy amit akartok” az egyik legismertebb és legszellemesebb vígjáték. De nem csak a farsang kezdete és a felborult rend miatt érdekes ez a nap. Összeszedtük a január 6-ához köthető magyar hagyományokat és hiedelmeket. Mutatjuk!

A katolikus hagyomány szerint ezen a napon ünnepeljük Jézus megjelenését a világ előtt, a magyar néphitben azonban vízkereszt ennél jóval több volt: határnap, amely lezárta a karácsonyt, és elindította a farsangot, a lakodalmakat, a disznótorok idejét.  Az „igazi rend” szerint ekkor bontották meg a karácsonyi asztalt, és ezen a napon került le a karácsonyfa is. Ami addig érinthetetlen volt, most visszatért a hétköznapok világába.

A vízkereszt elnevezés is szó szerint a víz megszentelésére utal. A római egyház szertartása szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek, a templomban megszentelt vízből pedig minden család vitt haza. A nép különleges erőt tulajdonított neki és ezt az egyház is megerősítette.

Egy 1499-es, boroszlói szertartáskönyv szerint a szenteltvíz használt a dögvész, a mérgek ellen, sőt még a békák és mérges férgek ellen is. A víz, amit a pap szentelt meg, egész évben nem romlik meg. A hit alapja a víz ősi, tisztító erejébe vetett bizalom volt, de a gyakorlatban ez nagyon is konkrét szokásokat jelentett.

Magyar hagyomány volt, hogy a házigazda üvegben vitte haza a vizet a templomból, kortyolt belőle az egész család, hogy megóvja őket a torokfájástól és a betegségektől. Meghintették vele az emberek a házat, az ólakat is, hogy védjék a gonosztól az otthonukat. De öntöttek a szenteltvízből a kútba is, hogy a víz meg ne romoljon. A szenteltvizet nem csak vízkeresztkor használták. Az ekkor megszentelt vizet használták a bölcső meghintésére is, ha újszülött érkezett a házhoz, valamint hintettek belőle a menyasszonyok koszorújára és a koporsókra is.

A vizet januártól januárig nagy korsóban vagy üvegben őrizték. Ami a következő vízkeresztre megmaradt, azt nem kidobták, hanem visszaöntötték a kútba. De feljegyzések szerint bizonyos vidékeken kis fiolában hordták magukkal: védelem volt a gonosz ellen.

A víz- és tömjénszentelésből alakult ki a házszentelés szokása, amelyről már Mátyás király korából vannak feljegyzések. A plébános vízkeresztkor indult útnak, házról házra járva megáldotta az otthonokat. Az ajtó szemöldökfájára krétával felírta a G–M–B betűket (vagyis a három királyok nevének kezdőbetűjét) és az évszámot, számba vette a ház lakóit, és beszedte a lélekpénzt.

A papot gyakran kántor, két ministráns és az egyházfi kísérte, aki az adományokat gyűjtötte. A házszenteléshez is több hiedelem kapcsolódik. Székelyföldön például égő gyertyával kísérték ki a papot, hogy nagyobb legyen a kender termése. Máshol a lányok egészen különös praktikát követtek: a házszentelés előtt levették a gyöngyöt a nyakukból, a küszöbnél a szőnyeg alá rejtették, ahol a pap átlépett rajta. Ezután a gyöngy a párna alá került, mert a hiedelem szerint így megálmodták, ki lesz a jövendőbelijük. 

A magyar néphagyomány szerint a papot nem volt szabad azonnal útjára engedni. Le kellett ültetni pár percre, mert úgy tartották, ettől lesz áldott a ház, és ettől tojnak majd jól a tyúkok.

A vízkereszti hagyományokhoz időjárás-jóslás is kapcsolódik 

Vízkereszt időjósló nap is volt. Ha hideg volt az idő, korai tavaszban reménykedtek. Ha napsütéses volt, azt mondták, hosszú tél jön még. Eső esetén férges mákterméstől tartottak, erős hideg rossz termést ígért. Ha viszont fújt a szél, az emberek szerint szerencsés év következik. 

Vízkereszt tehát egyszerre volt lezárás és kezdet. Január hatodikán nemcsak a karácsonyi ünnepkör zárult le, hanem ekkor kezdődött a farsangi időszak. A visszafogott, szakrális ünnepséget ezen a napon váltotta a vigasság, az evés-ivás. Ekkortól kezdték rendezni falun a disznótorokat, a farsangi mulatságokat, de innentől fogva lehetett lakodalmakat is tartani.