„Ez az utolsó irodalomból beadott házi dolgozata” – Szívszorító sorokat osztott meg Egressy Mátyás tanárnője

Szívszorító! Így búcsúzik szeretett diákjától a tanárnő. Megosztotta a világgal, pontosan milyen ember volt Mátyás, hogy azok is megismerhessék, akiknek eddig „csak” egy név volt.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2026.01.21.

Módosítva: 2026.01.21.

Egressy Mátyás nyomozás eltűnt

K. Barbara tanárnő szívszorító sorokat osztott meg szeretett diákjáról, az eltűnt Egressy Mátyásról. Az ország egyként keresi az eltűnt fiút, a rendőrség nemrég megosztotta, hogy a Dunában is kutatnak az eltűnt fiatal után. Eközben iskolájában kitűzték a fekete zászlót, és teniszklubja is fekete profilképet állított be, azonban még mindig rengeteg a kérdés, és sokan hisznek továbbra is a csodában, abban, hogy a fiatal fiú élve előkerül.

Így búcsúzik szeretett diákjától, az eltűnt Mátyástól tanárnője

Mátyás együtt indult bulizni a barátaival január 16-án, pénteken. Az éjszaka során váratlanul elvált tőlük, és azóta nem adott életjelet magáról. Szülei azonnal aggódni kezdtek, mivel ez egyáltalán nem volt rá jellemző. Ezután Mátyást több helyen is látták a városban, többek közt az Örs vezér terén is. Azonban egy ponton megszakadt a nyom, és nem volt merre indulni.

Jószívű, érzékeny lélek volt az eltűnt Mátyás

Az eltűnt fiú ügyében nyitottak egy Facebook-csoportot, ahol kommunikálni tudtak az üggyel kapcsolatban és segíteni a keresést. Az ország egyként fogott össze, hogy meglegyen az eltűnt fiú.

Nemrég azonban tragikus hír érkezett, miszerint Mátyást már a Dunában keresik.
A kamerafelvételek alapján állítólag látható, hogy felment a hídra, azonban arról nincs felvétel, hogy lejött volna onnan.
Eközben egy hajó kamerája felvette, hogy egy test zuhant a vízbe kora reggel.
A rendőrség videót is megosztott az átfogó keresésről.

Most megszólalt Mátyás egyik tanárnője, aki betekintést engedett a fiú személyiségébe és abba, milyen ember. A megható sorokat szó szerint idézzük.

Most, hogy kimondták a kimondhatatlan, hadd mondjam én is… ki… volt Mátyás, a mi, sokunk Matyija. Mert mintha mindenki ismerné… de mi, akik találkozhattunk vele, mind őrzünk belőle… kincseket

– kezdte sorait a tanárnő, majd Kosztolányi Dezső Halotti beszédét idézte:

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár

A képen Mátyás utolsó beadott házi dolgozatát mutatta. Most már Franz Kafka Az átváltozás című novellája örökké Matyira fogja emlékeztetni a megtört tanárnőt.

Ez az utolsó irodalomból beadott házi dolgozata. Épp egy hete hozta, határidő előtt, még be sem fejeztük az anyagot… a többiek most állnak majd neki… Innentől Kafka Átváltozása is rá emlékeztet örökre

– írta K. Barbara, majd elmesélte, pontosan milyen ember is volt Egressy Mátyás. Olyan, aki bármikor tudta a választ, és olyan, aki mindig mindenkinek segített, aki bajban volt.

A hátsó padban ült az elmúlt 3,5 évben az óráimon, látszólag passzív hely ez, alkalmat adva a meghúzódásra… Matyi mégis mindig követte a legnagyobb közegellenállásban is az órákat… láttam, tudtam, éppen lelkisegély-szolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ… gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben… legyen az biológia, kémia vagy történelem. Szerettem a humorát. Valahogy olyan szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, hogy sokat lehetett vele együtt nevetni. Nagy kincs ez! A sors legdrámaibb fintora, hogy Matyi sosem volt egyedül. Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul… tanulmányilag, emberileg…

Majd így folytatta:

Megannyi kapcsolódásunk volt, eljött élsportolóként, sok edzés és tanulás mellett színházba, susu (vagyis iskolai) társ lett a tesója a lányommal, egyszer a Sasadin kiáltott ki nekem az ablakon a friss jogsija után… persze, hogy hozzá fordultam, kinél is kezdjek el felnőtt fővel vezetni tanulni… tudtam, aki neki jó társaság, tanító volt, nekem is az lesz! Így is lett.

A tanárnő végül megtörten, szívszorító utolsó soraiban elbúcsúzott szeretett diákjától.

Együtt lehetett vele tanulni… az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után… zsebében az olasz egyetemi felvételivel… de már nem tudom.

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

egy Mátyás Egressy

Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!