Hiába rohantak a szülők, már nem tudtak elbúcsúzni: örökre elaludt a rákkal harcoló Dávid

„Azért imádkoztam az Úrhoz, hogy engem vigyen el, ne ő haljon meg!” – mondta a Metropolnak Erzsébet, miután elveszítette 16 éves fiát, Erdős Dávidot. Körülbelül egy évvel ezelőtt diagnosztizálták rákkal a fiút, aki hónapon át derekasan küzdött a betegséggel, ám most szombaton szervezete feladta a harcot és örökre elaludt. Édesanyja összeroppant fájdalmában.

Fájt a háta, ezért vitték orvoshoz

Ahogyan azt korábban a Bors megírta, Dávid először a hátát fájlalta, már rá sem tudott feküdni. Ezután vitték szülei orvoshoz, ahol a vizsgálatok alapján először antibiotikumot írtak fel neki. Észrevették, hogy az egyik heréje fel van dagadva, emiatt urológiára küldték. Dávidot ott is megvizsgálták és kiderült, hogy herecsavarodása van, ami miatt meg kellett műteni. Azt gondolták, hogy a probléma így meg fog szűnni, ám Dávid fájdalma csak erősödött.

Kiderült, hogy rákos

 – mesélte korábban Erzsébet. „Azt mondták, hogy már a hereműtétnél meg kellett volna állapítaniuk, hogy rákos a fiam. Kiderült, hogy a heréjéből indult a baj. Átterjedt a lépére és a májára, ami bedagadt, az nyomta az idegeket és amiatt fájt a háta. Amikor az orvos megmondta, hogy csomók vannak a fiamban, amiknek egy részét megműtik, majd a másik részét kemoterápiával kezelik, én majdnem összeestem. Dávid teljesen másképp reagált, ő higgadtan kezelte.”

Reménykedtek a kezelésekben

 – folytatta az édesanya. „Én mindig azért imádkoztam, hogy engem vegyen el az Úr, ne őt. Ő még túl fiatal, még nem is élt igazán. Cserélni szerettem volna vele. Még csütörtökön bent voltam nála. Bevittem neki a telefonját, amit sikerült megszerelni. Nagyon örült neki, megköszönte és elbúcsúztunk. Nem gondoltam, hogy akkor fogunk utoljára beszélni…”
 

Lélegeztetőgépre került

 – mesélte az édesanya. „Pénteken már szóltak, hogy lélegeztetőgépre került, majd szombat este csörgött a telefon és közölték, hogy azonnal menjünk, mert nagy a baj. Én annyira rosszul lettem, hogy hozzám mentőt kellett hívni. Dávid apja rohant, de már nem ért be hozzá, nem tudtak elbúcsúzni. Elaludt az én kisfiam... Bementünk a kórházba, de nem mondtak semmit, csak azt, hogy nem bírta a szíve. Az én kicsikémnek még tervei voltak, bulizni, szórakozni szeretett volna még… Én már semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy utána mehessek!” – sírta el magát az édesanya.