Kása, gyurma, virág – a Metropol olvasói így köszöntik fel édesanyjukat Anyák napján

A régi szép időkben egy családi összejövetellel és finom ebédekkel ünnepeltük. Kellemes kikapcsolódások voltak. Most már sajnos szomorúsággal, emlékek és könnyek között ünneplem ezt a napot.

A legboldogabb anyák napja lesz az idei, hiszen most már én is édesanya vagyok és ez lesz az első anyák napja, ahol nemcsak adok, hanem kapok is virágot.

A kislányom ünnepségéről rövid videót készítettem és csak később vettem észre, hogy a hossza pontosan az édesanyám születésnapja. Így tudom, hogy ő is ott van velünk.

Nekem szinte minden nap anyák napja, mert édesanyám 85 éves és egy idősek otthonának a lakója, ahol én dolgozom. Így mikor dolgozom, mindig látom a mosolyát és hogy jó kedvű. Igazán mivel is okozhatok neki örömet? Hát a kedvencével: egy nagy tál darakásával. Imádom!

Elmegyek anyukámhoz, viszek neki ajándékot és beszélgetünk. Anyukám nemsokára 90 éves lesz. Imádom és nagyon szeretem, ha arról beszél, hogy hogyan éltek régen.

Emlékezem a csodálatos énekére. A gyönyörű hímzéseire. A jókedvű nevetésére. A vendégszerető háziasszonyra. A kis tündérkertekre, amiket bármilyen ocsmány köves, vagy épp a futóhomokon tudott varázsolni. Na, és a főztje... A feleségem tökéletesen főz! A mai igényeim szerint már nem is szívesen eszem mást. De a gyermekkor ízei, azok mégis csak hozzá kötnek. Lehettem én akármilyen sikeres az élet minden területén. De hogy húslevesből mennyit akarok enni, azt csak ő tudta. Az erős és ő igazán erős nőre. Az este kétségbeesett szipogására. Ami csak a kettőnk titka volt. Mert másnap reggel, mint Pallas Athéné »teljes fegyverzetben«, állt a kihívások elé. Összeségében hálával a szívemben emlékezem rá. Hálás vagyok, hogy ő lehetett az édesanyám. Ja. És a szerénysége... Ha most ezt olvasná, azt mondaná, hogy »ugyan már kisfiam«... És igen anya, nem sírok, mert én már nagy vagyok.