A boltba jár melegedni János bácsi, de az éjszakákat elképesztő körülmények között tölti – Fotók

A 65 éves férfi egy kis szállásnak és munkának örülne a leginkább.



Megosztás
Szerző: H. Á.
Létrehozva: 2024.01.21.
János idős szolnok segítség

A szolnoki születésű Szokolai János minden egyes napját az utcán kénytelen eltölteni. Egy szerény, rozoga kis viskóban ugyan meg tudja magát húzni éjjel, de olyan kevés tűzifát tud csak összegyűjteni ereje híján, hogy nappal inkább a városban van, egy helyi bolt mellett üldögél, ahova bemegy, ha nagyon fázik. Nem küldik el őt, mivel már jól ismerik a 65 éves férfit.

A szolnoki János bácsi időnként ruhákat és ételt kap a helyi lakosoktól Fotó: Olvasói fotó

„Most kaptam kabátot és tüzelőanyagot is” – árulta el a Metropolnak János bácsi, akin a szolnokiak egy emberként igyekeznek segíteni. Annak idején nyomdászként dolgozott, most munkanélküli, amin szívesen változtatna, ha tudna.

A korom és a betegségeim okán senki nem vesz fel. A gerincem el van meszesedve, lumbágóm, porckopásom van, hétszer műtötték a sérvem, amit nyolcadjára már nem akarok, nehogy elfertőződjön

– osztotta meg lapunkkal János bácsi, aki azért könnyebb munkákat meg tudna csinálni.

Az elképesztően rossz körülményekhez az is hozzátartozik, hogy sem padló, sem áram nincs a viskójában, melytől kilométereket kell gyalogoljon a városba. Esős, havas időben a nagy sár miatt ez még nehezebb. Közben pedig arra is figyelnie kell, hogy még sötétedés előtt hazaérjen, arrafelé ugyanis nincs világítás. A legfontosabb számára egy albérlet vagy a mostaninál akár minimálisan jobb szállás lenne.

Ha valaki fel tudna ajánlani itt Szolnokon egy kicsi albérletet vagy egy garázst, az nagyon boldoggá tenne. Még fűtés sem kell bele, mert kaptam egy kifejezetten meleg hálózsákot.

– mesélte lapunknak a mindig kedves János bácsi. A környékbeliek főleg ruházattal és élelemmel látják el.

A 65 éves férfi elképesztő körülmények között tölti az éjszakákat Fotó: Olvasói fotó

„Jó szívvel fogadom a segítséget! Mindig azt mondom, hogy nagyon szépen köszönöm, sok szeretettel elfogadom. Van, aki kétszer, háromszor is visszajön. Mondom, hogy ne fáradjanak, nagyon kedvesek.”

János bácsi saját bevallása szerint ahhoz képest, hogy az utcán tölti mindennapjait, a szolnoki lakosoknak köszönhetően viszonylag jól elboldogul. Bár teljes akkor lenne az öröme, ha találna egy jobbacska garázst, vagy kis lakást, ahol meghúzhatná magát és végre lenne munkája. 

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás