János, a medvepásztor több évtizeden keresztül fényűzésben élt, ám ma semmi pénzért nem cserélne fiatalkori énjével. A férfi életét sorscsapások egész sora követte, ami a gondolkodásmódjára is komoly hatást gyakorolt.
Szin János a húszas és a harmincas éveit elképesztő fényűzésben élte le, ám a mesés évtizedeket tragédiák sora követte. Az egykoron vagyonos férfi élete 180 fokos fordulatot vett, amikor megtudta, hogy súlyos beteg, majd a mesés vagyonát is elvesztette. János a betegségből felépült, és teljesen új emberré vált.
20 éves koromtól 40 éves koromig nem dolgoztam, a vállalkozásomból éltem
— mesélt a múltjáról János, aki abból szerzett mesés vagyont, hogy játékgépeket üzemeltetett, ma pedig magyarországi turistáknak szervez személyre szabott autentikus erdélyi kirándulásokat, ahol a vendégek bepillantást nyerhetnek Erdély igazi valójába. János bejárta a világot, és olyan szenvedélyeknek hódolt, amit csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak, ám szíve mindig az egyszerű természeti népek miliőjébe húzta.
"Beutaztam a világot és fegyvereket gyártattam magamnak, hiszen koronglövő magyar bajnok lettem és szenvedélyem volt a vadászat"
— mesélte János, aki vadászott krokodilra, bivalyra, de még vízilóra és leopárdra is. Bevallása szerint éves szinten 100 millió forintot elköltött a szenvedélyére, amibe beletartoztak a kifejezetten neki gyártott fegyverek is.
Hiába jártam be a legfényűzőbb városokat, mint Las Vegas, Monte Carlo vagy épp Acapulco, sehol nem éreztem olyan jól magam, mint elszigetelten a civilizációtól. Egy kirgizisztáni pásztor egyszer vendégül látott a tehéntrágyából és kőből épített házában, ahol tízen aludtunk együtt. Életem egyik legszebb emléke
— emlékezett vissza János, akinek a nincstelenség és egy komoly daganatos betegség kellett ahhoz, hogy rátaláljon önmagára.
János már kisgyermekkorától kezdve erősen kötődött a természethez, és ez a szerelem sosem hagyott alább. Legnagyobb álma, hogy az erdélyi havasokban önfenntartó életet élhessen családjával, teljes harmóniában a természettel.
Jelenleg ott vagyok, ahol mindig is szerettem volna lenni és az vagyok, aki mindig is lenni akartam, de új álmaim is vannak
— fejtette ki a Metropolnak János, aki jelenleg Tusnádfürdő környékén medvelest üzemeltet. A férfinek teljesen a nulláról kellett újrakezdenie, miután mindenét elveszítette. A medvepásztor az utolsó filléreit egy turisztikai vállalkozásba ölte, amit a pandémia még a beindulása előtt teljesen lebénított.
Bár már kezdünk lábra állni, a mai napig egy 48 négyzetméteres lakásban élünk, ahol a feleségem és én a nappaliban alszunk egy kihúzható kanapén
— magyarázza János, aki most azért dolgozik éjt nappallá téve a feleségével együtt, hogy nagyobb lakásba költözhessenek, ahol a 12 éves kisfiuknak jobb körülményeket tudnak biztosítani.
Én biztosan tudom, hogy a boldogság egyáltalán nincs összefüggésben a pénz mennyiségével. Én korlátlan mennyiségű pénzzel is boldogtalan voltam a diagnózissal a kezemben, míg most jóval kevesebbel is tudok boldog lenni
— zárta János, aki soha nem volt még ilyen közel céljaihoz, ám úgy érzi, most nem a saját álmait kell élje, mert a családja boldogsága a legfontosabb számára.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre