Kozma atya: Európa lemondott a keresztény értékekről, és minden baja ebből fakad

„Az istenhit az eszmei kapcsolatrendszer, a munka pedig a mindennapi valóság” – vallja a 82 éves Kozma Imre, aki nem tesz különbséget, csak a szenvedő embert látja, akin segíteni kell. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Betegápoló Irgalmasrend alapító vezetője a Ripost7-nek adott interjút, amelyet teljes terjedelemben a lap keddi számában olvashatnak.

Metropol: Magával hívott sokakat az elmúlt évek során, számtalan munkatársuk, önkéntesük van. Hogyan sikerül megfelelő embereket találnia?

K. I.: „Minden évben ez a legfőbb feladat. Neveljük a munkatársakat, ilyen egyszerű. Nálunk a pénzért dolgozó emberek életéhez is hozzátartozik az önkéntesség szelleme. Ezt a munkát csak az önkéntes lelkülettel szabad végezni, a pénz csak azért kell, hogy megélj valamiből, de a munkádat nem csupán ezért végzed. A választások után a miniszterelnök úr azt mondta, hogy Magyarországért nemcsak meghalni lehet, hanem élni is. Én pont az előző héten prédikáltam erről: az igazságot ki kell szabadítani az igazságtalanság rabságából, valamiért meghalni csak az tud, aki azért a valamiért élt. Ha nem élt valamiért és úgy hal meg, akkor nem hős, hanem áldozat.”

M.: Hogyan dől el, kiknek segítenek? Ki a rászoruló manapság?

K. I.: „A szegény ember a legkiszolgáltatottabb. Nem a nyomorgóra gondolok csak, hanem arra, aki nem tudja az érdekét képviselni. Bármilyen furcsa, rászoruló lehet gazdag ember is, a rászorultság nem csupán a javakkal függ össze. A kiszolgáltatottságot jelenti, ami bárkinek az életében megjelenhet. Egyszer egy „fél­istent” kísértem át a kardiológiára, akitől rettegnek a munkatársai. Láttam, hogy bizonytalan, szerencsétlen. Remegett. Arra gondoltam, hogy egy ilyen élmény talán őt is elgondolkoztatja és megváltozik a magatartása. Persze elsősorban azok szorulnak gyámolításra, akiknek kevésbé biztonságos és kiszámítható a világuk. A cigány programunk révén tudtam meg például egy érdekes dolgot, amire azelőtt sosem gondoltam. A cigány asszonyok mindig a karjukban hordják a kisgyereküket, sokkal inkább, mint mások. Amikor egyre jobban megismertem őket a mindennapi nyomorúságukban, és aztán kicsit tudományosan is utánanéztem a dolgoknak, kiderült: a gyerek másfél éves koráig kúszik-mászik, ezzel fejlődik az agya, a tanulási képessége és mozgása, de a putriban nincs hová letenni. A mi programunknak, amit úgy neveztünk el, hogy „születéstől a munkába állásig”, az a nullpontja, hogy minden családban legyen leg­alább egy helyiség, ahol a gyerek kúszhat-mászhat. Emlékszem, a kis falusi általános iskolában, ahol kezdtem a diákéveket, minket járni tanított a tanító bácsi. Sok gyereknek nem volt kontrollált a mozgása, ezért előbb a harmonikus testmozgásra tanított, ez az alap. A másik, amire fölfigyeltünk, hogy a cigányok közt nincs hajléktalan. Összetartanak a családok. Hajléktalanok inkább a volt állami gondozottak közül kerülnek ki. Most is van egy olyan családom, ahol meghalt mind a két szülő autóbalesetben, és a nagyszülőktől mind a három gyereket elvették, intézetbe kerültek és az ember látja, hogy hová juthatnak, ha ott is maradnak. Keressük a segítés módját.”

M.: Mostanában gyakran elhangzik, hogy Európa keresztény értékei veszélyben vannak. Osztja ezt a véleményt?

K. I.: „Amerikának most az a célja, hogy Oroszországot visszaszorítsa, Európát meg legyőzze. És mi önként tönkretesszük Európát. Európa lemondott a keresztény értékekről, és minden baja ebből fakad. Erről írtam egy tanulmányt is. Európa az egyetlen földrész, amely a kereszténységben született. Az sem véletlen, hogy a technikai civilizáció Európából hódította meg a világot. Tehát a fejlődés zászlóshajója volt Európa, mert a kereszténység felszabadította a világot az istenek uralma alól. Az istenek rettegésben tartották az emberiséget, és amikor a kereszténységben megszületett Európa, arra az Istenre hivatkozott, aki értünk van, aki azt akarja, hogy mi boldogok legyünk: »hajtsátok uralmatok alá a földet és töltsétek be«, üzeni a Biblia. A francia forradalom első lépése az egyházellenesség volt: »tiporjátok el a gyalázatost!«. A következő lépés: Isten tagadása. Isten nincs, meghalt, mert mi megöltük, mondta Nietzsche. Közömbös lett Istennel szemben Európa: »mi vagyunk az isten, azt teszek, amit akarok«, mondták, előretört az individualizmus, az önérdek, érdekérvényesítés. Értékek? Ugyan, nem számítanak! A 19. század Isten ellen fordult, a 20. század az ember ellen, és mi már a 21. században élünk, az LMBTQ és a többi őrület évszázadában…”

Értéket kell kínálni

Kozma Imre azt mondja, túl sokat foglalkozunk a rosszal. A hírek a rosszakról és az azokkal való harcról szólnak, ezáltal felszínen tartva azokat a személyeket és történéseket, akiket, amiket jobb volna elfelejteni. Sokkal többet kellene foglalkoznunk a jó dolgokkal, mert amire az ember figyelme irányul, az növekszik. Az emberek gondolkodását, ízlését lehet és kell is formálni.

„Fiatal pap koromban, amikor a pesti ferences templomban szolgáltam, a templom mellett volt az eklézsiabolt, giccsek garmadával. Jöttek az emberek, megvették, ami ott kapható volt és kérték tőlem, hogy áldásommal tegyem gazdagabbá számukra a kegytárgyat. Amikor a vezetőt megkérdeztem, miért ilyesmit árusítanak, azt mondta, hogy ezt keresik. Nem igaz! Azt veszik, amit kínálnak nekik” – világította meg egy emlékével, mire gondol.