Elhunyt Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, a Magyar Népmesék atyja. A nemzet művésze tavaly, a járvány közepén még fogadta otthonában a Metropol újságíróját. Ebből az interjúból idézzük most néhány gondolatát.
“A járvány megtanított minket arra, hogy egy kis pancsolásért és kultúráért nem muszáj a világ másik végére elutazni, rengeteg felfedezésre váró hely van itthon is.”
“Nálunk családi probléma a vakság, én is félek tőle. A nagynéném és az unokafivérem is gyógyíthatatlanul megvakult, tartok tőle, hogy velem is ez történik.”
“Az egész genetikámért hálás vagyok, mert sokféle. A genetika alapján 36 százalékban vagyok magyar, felmenőim között horvátok, osztrákok, székelyek, örmények, szlovákok, és még lengyelek is voltak.”
“Számomra a legnagyobb elismerés, hogy megtudtam, hogy egy kisfiú pontosan olyat álmodik, amilyen a Fehérlófia. Jó érzés!”
“A Magyar Népmesékből a kedvencem A só, A szorgalmas és a rest leány, valamint A szállást kérő róka. De az abszolút kedvencem a sorozat főcíme, amit nap mint nap rengetegszer hallok, ugyanis az a csengőhangom.”
Jankovics Marcell a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező,a magyar animációs mozgóképművészet emblematikus alakja volt. Ő rendezte többek közt a Magyar Népmeséket, de Sisyphus című alkotását Oscar-díjra is jelölték. Az ő nevéhez köthető a János vitéz, Az ember tragédiája, és a Fehérlófia rajzfilmje is.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre