A Terence Hill életét feldolgozó Zsugabubus című könyvben a színész magyar barátjának, Király Leventének vallott a legmeghatározóbb élményeiről. A sztár évek óta tartja a kapcsolatot Leventével és örömmel fogadta a róla szóló könyv ötletét is.

„2016-ban, Rómában találkoztunk először a Nevem Thomas című filmjének utómunkái közben. Éppen akkor vágta a filmet, én pedig interjút készítettem vele. Annyira mély benyomást tett rám, hogy beleástam magam a munkásságába, archív anyagokat olvastam róla, ez adott ihletet a könyvhöz. Azóta is tartom vele a kapcsolatot a feleségén keresztül. Jó viszony alakult ki közöttünk, éppen ezért születésnapokon, és minden fontos ünnepen felköszöntjük egymást” – mondta el a Metropolnak Király Levente, az október 14-én megjelent kötet szerzője.

Baki a forgatáson

Terence Hill a való életben nem iszik alkoholt, A nevem senki című film forgatásán azonban a hitelesség kedvéért úgy döntött, nem mond nemet a tömény szeszre. „A film egyik jelenetében, mikor whiskyt iszom, vizet kevertünk igazi whiskyvel. Azt akartam, hogy a jelenet valósághű legyen, ezért valóban whiskyt ittam, miközben forgattunk. A fejembe is szállt, ahogy a jelenetben jól látható is” – vallja be őszintén.

Paddal találták fejbe

Az akciójelenetek nem mindig teltek el sérülés nélkül: a Különben dühbe jövünk című sikerfilmben egy félresikerült mozdulat miatt állt le a forgatás. „A sztori szerint le kellett volna buknom, a padnak pedig a falnak kellett csapódnia. Rendszerint nagyon könnyű fából készült speciális bútorokat használunk, amelyek gyorsan eltörnek. A rendezőnk viszont ragaszkodott ahhoz, hogy valódi padok legyenek, amit egyébként mindannyian elleneztünk. Szóval lehajoltam, és amikor ismét felálltam, fejbe találtak vele. Vérző fejjel szállítottak a kórházba, ahol öt öltéssel kellett összevarrni a sebemet.”

Bud Spencer az orráig sem látott

A szeretnivaló másik pofonosztóról, Bud Spencerről számtalan kedves és vicces emléke van a színésznek. Hill szerint Piedone legendás megformálóját sosem érték balesetek a forgatások alatt, talán mert a többiek féltek tőle – jegyezte meg nevetve. Az is kiderült, hogy jó barátja a való életben igencsak rosszul látott, ami sok humoros helyzetet produkált. „Amúgy vicces volt, mert Bud nagyon rövidlátó, de forgatás közben mindig levette a szemüvegét, és ilyenkor folyton kérdezgette a többiektől, hogy hol vannak, még akkor is, amikor az ellenfele ott állt az orra előtt.”

Életveszélyt vállalt a produkció érdekében

A színész akkor sem kért maga helyett dublőrt, amikor igazán veszélyes feladatokkal kellett szembenéznie. Az Én a vízilovakkal vagyok című filmben például vadállatokkal kellett együtt szerepelnie: oroszlánok közé engedték be őt, és csak egyetlen jó tanácsot kapott. „Az állatidomár egy botot adott nekem, és azt mondta, hogy vigyázzak arra, hogy ne essek el, mert az oroszlánok akkor azonnal megtámadnak. Nagyon lassan lépkedtem! Később jöttem rá, hogy ez mennyire veszélyes! De a Lucky Luke-ban is van egy jelenet, ahol egy oroszlán mellett fekszem. Én magam csináltam meg ezt a jelenetet is. Az oroszlán Coloradóból származott – vad oroszlán volt, nem szelíd. Húsdarabokat helyeztek körém, és azt mondták, hogy maradjak csendben, mozdulatlanul, és tegyek úgy, mintha aludnék, hogy az oroszlán ne támadjon meg. Végül az állat nekitámadt a kamerának, majd elrohant!” – számolt be a hajmeresztő kalandról a színész.

Visszanézi magát a tévében

Hill ötven év után is visszanézi az egykori filmjeit, ilyenkor boldogan nosztalgiázik a régi időkre emlékezve. „Újraélem a pillanatokat, és nagyon jól szórakozok rajtuk. Eszembe jut, hogy mi volt a színfalak mögött, hogyan születtek az egyes jelenetek. A régi filmeken már csak nevetek, és ennyi.”

Legendás volt a barátságuk

Terence Hill a való életben is legendás barátságot ápolt filmbéli cimborájával, a 2016-ban elhunyt Bud Spencerrel, barátságukra a könyvben is kitér. „Bud és én mindig ugyanúgy éreztünk a szerencsés találkozásunkkal kapcsolatban: igazi áldás volt mindkettőnk számára! A Bud Spencer és Terence Hill duóval kapcsolatos történetek és tények engem személyesen ma is meglepnek. Hihetetlen, hogy mennyi szeretetet kapunk. A rajongók üzeneteiből érdekes megtudni, hogy mindegyiknek megvan a kedvence a 17 film közül, amelyeket Bud és én együtt készítettünk. Mindenkinek megvan a saját története, hogy miért és hogyan lett egy film a kedvencévé. Vannak olyan családok, akik összejönnek, akár egy szertartásra, hogy együtt nézhessék a filmjeinket, és olyanok, akik személyes inspirációt és motivációt kapnak az életük kérdéseinek megoldására. Apák, akik gyermekeiket megismertetik a Bud- és Terence-filmekkel, vagy csak olyan rajongók, akik köszönetet mondanak azért a csodálatos szórakozásért, amelyet tőlünk kaptak. Engem mélyen megérint, hogy látom, hogy nemcsak szórakozást nyújtunk a képernyőn és mozivásznon, hanem nagyon sok család életének részét is képezzük” – mondta el a könyv szerzőjének Terence Hill.