Bochkor Gábor 40 év után szokott le a dohányzásról: „Aggódom az egészségemért”

Bochkor Gábor őszintén mesélt arról Till Attila Optima Zóna című podcastjében, hogyan sikerült végleg leszoknia a dohányzásról. A rádiós műsorvezető 18 éves korában kezdett cigarettázni, vagyis összesen 43 éven át dohányzott, igaz, közben volt néhány rövidebb-hosszabb időszak, amikor letette a cigit. Elmondása szerint összességében körülbelül 40 évet dohányzott végig, napi egy doboz cigarettát szívott el, végül pedig tavaly októberben sikerült végleg búcsút mondania a szenvedélyének.

Bochkor Gábor fiatalon kezdett el dohányozni

Bochkor Gábor elárulta, hogy az évek során rengetegen próbálták rávenni arra, hogy szokjon le.

„Nagyon sokáig kaptam másoktól az ívet, hogy le kéne szokni. Ezer más forrásból, a háziorvosommal kezdve mindenhonnan.”

A műsorvezető többször is megpróbálta letenni a cigarettát, de sokáig egyik módszer sem működött igazán nála.

„Sokszor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról. Én mindenfélével próbálkoztam az akaraterőtől kezdve a különböző ilyen dohányzó tapaszok, tabletták és rágókig. Sokat jártam Kubába, és ott volt egy barátom, aki egy szivarcsempész volt, és mindig hoztam haza Kubából szivarokat. Mindig elhatároztam, hogy akkor van ennyi kubai szivarom, ezt elszívom, és ha az utolsó kubai szivaromat elszívom, akkor én leszokom a dohányzásról. És akkor beindult a szenvedés, majd egy barátom egyszer megkínált szivarkával. (…) Áttértem arra, és azzal hitegettem magam, hogy egyrészt kevesebbet szívok belőle, másrészt nem tüdőzöm le, vagy nem tüdőzöm le annyira, mert baromi ütős.”

Bochkor Gábor lánya Nóri is azt akarta, hogy apja tegye le a cigit

Az utóbbi években már kizárólag ezt a szivarkát szívta, közben azonban egyre többet foglalkoztatta az egészsége is.

„Ilyen nem volt, hogy valamitől nagyon megijedtem volna, és akkor gyorsan lerakom, hanem az volt, hogy elmúltam 60, tudom, hogy nem jó, nyilván a lányom is sokszor mondta.”

A rádióst az zavarta leginkább, hogy hiába szeretett volna leszokni, egyszerűen nem tudta önerőből megtenni.

 – jelentette ki Bochkor Gábor.

„Ez bosszantott, hogy nem tudok leszokni. Úgy voltam vele, hogy eleget dohányoztam már, elmúltam 60, a gyerekem is kéri, tök rossz lehet másnak belépni a házamba, mert ott megengedtem magamnak, hogy dohányozzak esténként. Szóval bosszantott, hogy nem tudom letenni a cigit.”

Bochkor Gábor párja Évi sokat segített

Bochkor Gábor arról is beszélt, hogy a rengeteg repülés végül fontos szerepet játszott a leszokásban, mert idővel rájött, hogy a hosszú utak alatt egyáltalán nem hiányzik neki a cigaretta.

„A repülés is egy fontos faktor volt a leszokásomban, mert én elemeztem magam folyamatosan. Nagyon sokat repültem, és megszokni azt, hogy a repülőn nem lehet dohányozni, borzalmas volt. (…) Alig vártam, hogy elhagyjam a repteret, és rágyújtsak végre. Teltek-múltak az évek, és ugye megszoktam az, hogy ha én belépek egy repülőgépbe, akkor ott nincs dohányzás. Azon kaptam magam, hogy nem hiányzik a cigi a gépen. Ezt néztem magamban, hogy van az agyamban egy kapcsoló, amit még nem tudok bekapcsolni, de van egy kapcsoló, amit a repülőgép kapcsol be. Azon gondolkodtam, hogyan tudom ezt a kapcsolót magamban előkutatni. De erre nem jöttem rá, de amikor leszoktam a dohányzásról, nagyon sokszor volt, hogy sóvárogtam, és a repülőgépet képzeltem el.”

A fordulópontot végül egy gyógyszer hozta meg, amelyről párjával, Évivel hallottak először egy németországi utazás során.

„Az, hogy én szokjak le a dohányzásról, ott volt már a családban, mint téma. A párommal, Évivel voltunk talán Németországban egy szállodában, ment a tévé, és téma volt, hogy a gyógyszerrel most sokan leszoknak. Felírtam, hogy otthon majd kérdezzünk rá, hogy ez létezik-e.”

A háziorvosa végül felírta neki a készítményt, Bochkor pedig fokozatosan kezdte el szedni. Az első időszakban még dohányzott mellette, de hamarosan érezte, hogy egyre kevésbé kívánja a cigarettát.

„Évivel választottunk egy időpontot, nem akartuk a hétköznapokra időzíteni, hanem amikor elutaztunk Spanyolországba. Az egy nyugis dolog, ő ott van mellettem, és próbáljuk meg. És nincs baj, ha nem sikerül. Nem volt rajtam ez a nyomás. (…) Elkezdtem szedni, és én dohányoztam mellette vígan, de aztán elkezdtem valamit érezni, mintha nem kívánnám annyira. És akkor eljutottam odáig, hogy már csak napi kettőt szívtam.”

Nem sokkal később a napi két szálból egy lett, majd végül teljesen letette a cigarettát. Bochkor Gábor azóta sem gyújtott rá, és nagyon büszke arra, amit elért.