„Ha ő rám mosolygott, azonnal szebben láttam mindent” – ma lenne 35 éves Dudás Miki

Szívszorító fájdalom, embert próbáló gyász. Megszólalt Dudás Miki édesanyja.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2026.04.14. 17:15

Betölthetetlen űrt hagyott maga után a mindig mosolygós olimpikon, Dudás Miki. A sportoló január 5-én, váratlanul hunyt el, és családja azóta sem tudja feldolgozni a tragédiát. A gyász különösen nehéz most, április 14-én, a születésnapján, amikor a hiány még fájóbb.

Ma ünnepelné születésnapját Dudás Miki (Fotó: Mediaworks)

Az egész országot megrázta a hír, hogy a 34 éves egykori olimpikon életét vesztette. Mint ismert, napokig nem tudták elérni, végül az otthonában találtak rá. Édesanyja korábban arról beszélt, hogy a történtek teljesen összetörték, és olyan mély fájdalomba taszították, amelyből szinte lehetetlen kilábalni. Akkoriban abba a gondolatba kapaszkodott, hogy fia talán azért távozott, hogy újra együtt lehessen elhunyt édesapjával.

Ma lenne 35 éves Dudás Miki

A kajakos ma, 2026. április 14-én ünnepelné a 35. születésnapját, ám most nincs ünneplés: nincs torta, nincs családi együttlét. Halála mindent megváltoztatott. A Borsonline.hu szerint édesanyjával rendkívül szoros kapcsolatban állt, mindig képes volt mosolyt csalni az arcára, és biztonságot adott neki a szeretetével.

„Még mindig annyira fiatal volt, kegyetlen az élet, hogy elvesz egy ilyen életerős, csupa mosoly fiút a szeretteitől. Nem hiszem el, hogy nem látom többé a mosolyát” – mondta a könnyeivel küszködve a Borsnak Dudásné Magyar Klári.

Senkinek nem volt olyan fültől-fülig érő mosolya, mint neki, bármilyen rossz kedvem volt, ha ő rám mosolygott, azonnal szebben láttam mindent. Ő volt az én támaszom, amikor elvesztettük az édesapját, Istvánt, akivel közel 40 évig szerettük egymást. Kirángatott abból a mély gyászból, aminél azt hittem, rosszabb nem létezik, egészen addig, amíg a gyermekem meghalt. Akkor úgy éreztem és igazából azóta is, hogy nincs értelme tovább az életemnek, egy szülőnek sem kellene átélnie azt a kegyetlen poklot, hogy elveszti, eltemeti a gyermekét. Most meg itt a születésnapja, amit korábban mindig itt ünnepeltünk a családi házban tortával, ajándékkal, szerettük megadni a módját, mint ahogy minden ünnepnek, mert örültünk, hogy együtt a család. Az a legfájdalmasabb, hogy meg sem ölelhetem. Most csak az üresség van, amivel lehetetlen megbirkózni!