Végre megszólalt Détár Enikő: itt a szülinapi vallomása

Nem terveztem, hogy bármit is kezdenék a születésnapom kapcsán, de természetesen átjöttek a barátaink és együtt töltöttük a napot. Jönnek majd a gyerekeim is, a párommal együtt élünk boldogságban és minden úgy jó, ahogy az van. Egészséges felnőtt gyerekeim vannak, van munkám, van szerelmem és köszönöm szépen, nekem ez pont elég

Nem akarok sem lassítani, sem gyorsítani, minden jó ütemben halad. Nem tudnám elképzelni az életemet úgy, hogy otthon ücsörögjek a kertben, az nem én lennék.

Fiatal koromban Pécsi Ildikó mondta nekem mindig viccesen, hogy „ez egy nagyon kicsi ország, itt nem szabad megsértődni”, ami a színészetben abszolút érvényesül; főleg úgy, hogy én akkoriban még hajlamosabb voltam a durcizásra. Ugyanakkor minden pálya egyedi, amit ha az ember szenvedéllyel csinál, akkor működni fog.

A popszakmából és a tehetségkutatókból is folyamatosan érkeznek a tehetségek, így mára egy kicsit már átalakult a színház világa. Viszont a kitartás, a türelem, a szorgalom és az alázat így is a legfontosabb alkotóelemei a szakmának.

Sokszor meg kell vele küzdenem, hogy nagyon más karakter vagyok, mint a szerepeim, de pont ez a szép benne.

Mindegyik szerep hatott rám valamilyen módon. Amikor édesanyám meghalt és a válás is nagyon megviselt, akkor nagyon jól esett Makrancos Katát játszani, valahogy ki tudtam tombolni magam benne, ezért utólag is nagyon hálás vagyok. Mostanában egyre több zenekaros fellépésünk van a Dívákkal, ami nagyon fontos nekem immár több mint két évtizede.

A zenés műfaj alapvetően mindig a fiatalokról szól. A Mamma Mia!-ban épp három középkorú nő szerepel, de például a Kazinczyban egy anya szerep van. Idősebb női karakterekből mindig kevesebb van, de ez a világirodalmi művekben is így van. Azt gondolom, hogy a lehetőségeken áll vagy bukik minden. Ha nem találják meg az embert a lehetőségek, akkor keresni kell őket. Én békében élek a korommal és mindig annak örülök, ami van. Azon keseregni, ami nincs, vagy már elment mellettem, teljesen felesleges. Érzem, hogy telnek az évtizedek, de köszönöm szépen, nagyon jól vagyok!