Lánya már felnőtt nő, és az élet sok területén követi édesanyját. Zoltán Erika a saját gyerekkora mellett Zoéról is mesélt.
Óvodáskorában balettozott, később tanult dzsesszbalettet, énekórákat vett. Huszonévesen már slágerei voltak, lemezei jelentek meg, többször volt az év énekesnője, eMeRTon-díjas. Zoltán Erika második férjével, Kátai Róberttel együtt lép fel, és közös tánciskolát vezetnek. A lányuk, Zoé 26 éves. A Hot! magazinnak mesélt az életéről.
Hot!: Hatéves voltál, amikor édesanyáddal ketten maradtatok. Milyen volt a közös életetek?
Zoltán Erika: Apukám, aki zenész volt, elment az NSZK-ba dolgozni, aztán nem jött vissza. Egy L alakú házban éltünk Lőrincen, ahol a nagymama és a dédmama is lakott. Nekem Kánaán volt: hol itt, hol ott ettem meg a lekváros kenyeremet. Anyukámnak mit össze kellett dolgoznia, hogy mindenre teljen: zongoráztam, balettra jártam, nyelveket tanultam.
A családtagok úgy segítettek, hogy nagyobb ünnepek előtt megkérdezték, mire lenne szükségem, és azt kaptam ajándékba.
Háromévesen Margit nénihez jártam a kerületi balettiskolába. A záróvizsgákon jelmezt viseltünk, azt a család nőtagjai varrták meg. Szabták a szatént, a csipkét, rátették a flittert, két édes nagynénim volt a legügyesebb. Ott tanultam meg kézimunkázni, a nők subáztak, gobelint, keresztszemes hímzést öltögettek, kötöttek, horgoltak, később én rajzoltam ki a mintát. Imádtam! Jó hangulatban készült minden, de nem vetett fel minket a pénz.
Hot!: Édesapád nem küldött gyerektartást?
Zoltán Erika: Édesanyám próbálkozott, de csak egyszer sikerült megkapnia egyesztendőnyi összeget. Apukám igazi kalandorként falta a nőket, és az a típusú ember volt, aki csak magára gondolt. Hatéves voltam, amikor elment, tizenkettő, amikor újra találkoztunk. Kimentem hozzá, de nem sült el jól a dolog. Legközelebb tizennyolc éves voltam, amikor ismét kiutaztam Németországba, de a nagyon hasonló természetünk, a büszkeségünk miatt nem tudtunk összebékülni. Édesanyám nem nevelt ellene – mindig biztatott, hogy találkozzunk.
Akkor kerültünk közelebb egymáshoz, amikor 1997-ben megszületett Zoé, és apám elkezdte mondogatni, hogy hát ő mégis a nagyapja.
A következő évek alatt helyre tettük a kapcsolatunkat. 2009-ben halt meg, sok szép közös élményük lett az unokájával is.
Hot!: Édesapád tudta, hogy milyen sikereid vannak, mekkora sztár vagy Magyarországon?
Zoltán Erika: Akkor derült ki, amikor levitt a garázsába. Hihetetlen mennyiségű anyag, újságkivágás, kép volt ott rólam! Amíg nem tudott hazajönni – hiszen disszidensnek számított –, addig a bátyja küldözgette, ami megjelent rólam.
Hot!: A balett, a dzsesszbalett, a zenetanulás mellett mikor gondoltad azt, hogy énekelni is akarsz?
Zoltán Erika: Mindig azt gondoltam, hogy a tánc és az ének összetartozik. Nagyon jó tanáraim voltak, Jeszenszky Endréhez jártam dzsesszbalettra. A Mester rögtön közölte, hogy nekem nem a kezdők között van a helyem, a művészosztályába tett. A hazai előadók közül Kovács Katit imádtam, Koncz Zsuzsát, az Illést, Zalatnayt, az LGT-t, az Omegát hallgattam. Olivia Newton-John volt a fő kedvencem – azt mondták, rá hasonlítok: amikor énekelek, mosolygok.
Hot!: Korán beindult a pályád, hamar férjhez mentél. Az első férjed, Joós István is a szakmában dolgozott.
Zoltán Erika: Pisti indult az első diszkótáncversenyen, egy magas fiúval volt duójuk. Hamar kiderült, hogy nem mind a ketten veszik elég komolyan a közös munkát. Kerestek egy lányt Szűcs Judith turnéjához. Én éppen érettségi előtt álltam, az osztályfőnököm azt mondta, hogy nekem nem a matematika meg a fizika lesz a jövőm. Megbeszélték a Leövey Klára Gimnázium igazgatónőjével, hogy mivel annyit segítettem iskolai programok, műsorok összeállításában, megérdemlem, hogy támogassanak: felléphetek, de le kell érettségiznem.
Pisti látta a turnét, felkért, hogy dolgozzak vele, októberben már össze is bútoroztunk, és utána tíz évig éltünk együtt.
Pásztor László a Neotonból látott fellépni, segített előrejutni az énekesi pályán. A férjem, miközben támogatott, kitanulta a menedzserszakmát.
Hot!: Nem lehetett könnyű megmondani a férjednek, hogy ennyi év után beleszerettél valakibe.
Zoltán Erika: Le akartunk forgatni egy klipet az Elvarázsolt éj című dalhoz, amihez már hip-hopos táncos szereplőt kerestünk. Mindenki azt mondogatta, hogy „De hát ismeritek a Kátai Robit…” Megnéztük a Citadellában – nagyon-nagyon tetszett, amit csinált. Egyre többet próbáltunk, beszélgettünk, és éreztem, hogy én most nagy bajban leszek. Még nem történt semmi, de izzott a levegő köztünk. Elkészült a klip, és azon gondolkodtunk, hogyan tovább.
A házasságom akkor már inkább egy nagyon jó munkakapcsolat volt, az is maradt. Békében váltunk el, és azóta is tudunk együtt dolgozni Pistivel.
Robival pedig megbeszéltük, hogy mit is akarunk egymástól.
Hot!: Nem gondolkodtatok el azon, hogy ő hat évvel fiatalabb nálad?
Zoltán Erika: Valahogy nem nagyon számított. Ő 22 volt, én 28. Robi sokkal komolyabb, idősebb volt a koránál. Tizenhat évesen már felnőtt életet élt. Az élet minket igazolt. 1990-ben kezdődött a kapcsolatunk, 1997-ben házasodtunk össze, és nem azért, mert jött volna a gyerek: januárban volt az esküvő, és decemberben született meg Zoé.
Hot!: Az énekesi pályádon mindent elértél, és a magánéletben is. Hozzámentél a szerelmedhez, és a lányotok követ titeket, mozgásstúdiója van. Van, amit még szívesen csinálnál?
Zoltán Erika: Lennék például rádiós műsorvezető. Amikor Kalamár Tamás meghívott a Barátok köztbe, imádtam azt a három hetet, amíg játszhattam a sorozatban. Vállalnék hasonlót. Szeretek dolgokat kipróbálni, musicalben is szerepelnék. A nagymamaság még előttem van, de nem sürgetem a fiatalokat; Zoé hat éve van együtt a párjával. Ami ezt az évet illeti, a számok azt mutatják, hogy minden jó lesz. 62 éves vagyok, ’62-ben születtem, Zoé 26 – ez mind komoly ígéret.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre