„A nehéz idők erős embereket formálnak...” - mondta egykoron a nagy kazah tanító, Ahmet Bajturszinov. Ennek a gondolatnak a mentén haladva nincs mit csodálkozni azon, hogy az Operettszínház egykori sztárja, ma olyan keményen küzd a sikerért, amilyen keményen csak kevesen képesek. Gömöri András Mátét nagyon fiatalon tépázta meg a sors…
A népszerű színészházaspár egy éve döntött úgy, hogy hátrahagyják mindazt, amit idehaza felépítettek és új életet kezdenek Kanadában. Gömöri András Máté és Polyák Lilla néhány napja hazatértek, de mindössze 14 napot töltenek Magyarországon. A fiatal színész pedig ellátogatott a Palikék világa by Manna stúdiójába, ahol mindjárt az első borítékban egy kemény kérdés várta. Ugyanis Máté nagyon fiatalon szembesült a halál fájdalmas fogalmával, hiszen akkor veszítette el az édesanyját, ráadásul tragikus körülmények között. Nem sokkal ezután pedig teljesen elárvult… Máté Palik Lacinak elárulta, mára sikerült feldolgoznia a mérhetetlen veszteségeit.
„Nagyon fiatalon meg kellett birkóznom a halál természetességével, hiszen ez körülöttünk van. Azt hiszem, mára túl vagyok azon, hogy anyukám a saját döntéséből hagyott itt engem. Nekem ez volt a legfájóbb pontja. Ez volt az a bökkenő, amivel nem tudtam mit kezdeni hosszú éveken keresztül.”
Nem értettem, hogy valaki hogyan hagyhatja itt a szeretett, tízéves, szőke kisfiát, akinek ő a mindene volt.
„Ráadásul, akkor mentem bele éppen a tinikorszakba, amikor eleve felújítás miatt zárva van az agyad. Ami először segített, az a színház, mint terápia” - kezdte a színész, majd rátért a halállal való következő találkozására, ami 16 éves korában következett be. Édesapja akkor ment el…
„Katonatiszt és sportember volt. Némileg megnagyobbodott a szíve. Később belevágott a saját vállalkozások világába, ami rengeteg stresszel járt. Akkoriban persze nem foglalkozott ezzel, hiszen ”csak az az ember, aki bírja és két vállal tolja a családért”. Ő tolta is, amíg kapott egy infarktust, majd következett a szívbillentyű csere. Én az egyre rosszabb állapotban lévő apám mellett cseperedtem és éltünk meg nagyon rossz korszakokat. Amikor a legjobb szándéka ellenére sem volt képes biztosítani a megfelelő hátteret, akkor volt, hogy nem volt áram. Én reggelente az iskola előtt elmentem a csirketelepre, csirkesz*rt pakolni. Ebből volt egy kis pénz, én pedig hazafelé tudtam venni egy kis ennivalót. Ezek a kiképzési időszakok benne hagyják a nyomukat az ember lelkében és karakterében” - mesélt élete két, nehéz időszakáról Gömöri András Máté.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre