Nyáron a színész utazni készül, ráadásul többször is. De Csonka András nem tudná végleg maga mögött hagyni Budapestet, és erre nagyon komoly oka van.
Már húsz éve szinte hagyománnyá vált az életében a cruising, vagyis a többnapos tengeri hajózás. Csonka András ilyenkor – általában régi barátokkal – felszáll egy szállodahajóra, és világot lát.
„Egyhetes utakról van szó, ezalatt két-három ország négy-öt városkájával ismerkedem meg. Nem az egésszel, de beleszagolok az atmoszférába, aztán fél nap elteltével visszaszállok a hajóra, cipekedni sem kell” – kezdte a hot!-nak Bandi.
Idén a Földközi-tengert járja be így a barátaival, de külön is utazik, méghozzá a festői Szicíliába.
„Nem félek attól, hogy egyedül utazzak el négy napra. Részben azért megyek, mert a hajón nem lesz „tengeri nap”, vagyis olyan, amikor nem kötünk ki, és csak medencézünk. Úgyhogy megszerveztem magamnak egy ilyet Olaszországban. Másrészt tavaly néztem A Fehér Lótusz című sorozatot, és visszaemlékeztem, milyen szép hely Taormina, ahol játszódik, és ahol 15 éve nem jártam” – árulta el a művész.
A színész hiába szereti járni a világot, soha nem tudná elhagyni örökre Magyarországot és az első kerületet.
„Amikor kilépek az erkélyre, majdhogynem zöldövezetben vagyok, nem olyan őrjöngő a forgalom, szemben a Vár és a Gellért-hegy. De szeretem érezni, hogy ott van tőlem karnyújtásnyira az élet, a pezsgés ebbe kapaszkodom. Ez a hely sokat jelent érzelmileg. Szoronganék, ha teljesen el kellene vonulnom a világtól” – tette hozzá a színész.
De nem csak az ideális fekvése miatt nem hagyná el soha szeretett kis lakását.
„Imádok itthon lenni! Kinézek az ablakon, és szemben ott áll a szülői ház, ahol felnőttem. Ott az iskolám, a játszótér, ahol játszottam, az Ifipark, ahová szórakozni jártunk. Ott van velem szemben minden, ami gyermekként és kamaszkoromban fontos volt. Soha nem fogok elköltözni innen, nem is tudnék. Remélem, nem kényszerít rá az élet” – tette hozzá.
András nagyon is a jelenben él, mégis sokat jelent számára az a biztonság, amit a szép emlékek nyújtanak.
„A családom nagy része már nem él, a nővéremék is Szegeden laknak, egyedül vagyok itt Budapesten. Nekem ez a környék fontos érzelmi kapaszkodó a múltam felé„ – magyarázta a színművész. „Megértem, ha valaki el akar menekülni az ilyesmi elől, de nekem fontos, mert így valamilyen módon abban az időszakban vagyok jelen, amiben boldog voltam.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre