Kása András unokájával minden megtörtént, ami egy koraszülöttel csak megtörténhetett.
Az Exatlon sztárjának unokája fiatalkora ellenére nehéz időkön van túl: a koraszülött Olivér élet-halál közt lebegett, eleinte az orvosok sem bizakodtak. Az idő azonban bebizonyította, hogy Kása András unokája nagypapájára ütött: ugyanolyan nagy harcos, és most a remélhetőleg utolsó műtéten is átesett.
Hála istennek, ma már csak szörnyű rémálomként gondol az Exatlon sztárjának családja a tavaly augusztusi eseményekre, amikor a kiírtnál három hónappal korábban megszületett a kis Olivér. Kása Andris második unokája élet-halál közt lebegett napokig, nem lehetett tudni, hogy alakul a sorsa. De a csöppnyi baba mindenki szerint a sportreality-ből ismert nagyfaterra hasonlít, nem adta fel, és mára csak az agyába ültetett shunt emlékeztet arra, hogy milyen nehezen indult az élete – írja a Bors.
Nagyon kemény hónapokon van túl Kása András családja, szerencsére azonban mostanra már megnyugodhatnak. Mint ahogy arról a mi is írtunk korábban, a Fater becenévre hallgató Kihívónak hatodik hónapban lévő lánya egy horvátországi nyaralás során annyira rosszul lett, hogy be kellett vinni a kórházba. Ott kiderült, hogy beindult a szülés és a kis Olivér a kiírtnál három hónappal korábban meglátta a napvilágot. Egyből inkubátorba került, az első napokban minden rendben volt, nem sokkal később azonban egy pillanat alatt rémálom lett a Kása család élete.
Még most is beleborzongok, ha eszembe jutnak azok a napok, hetek
– kezdte a Borsnak Kása Andris, aki azt is elmondta:
De ez a gyerkőc tényleg rám hasonlít, hatalmas harcos. Február végén voltunk kint legutóbb náluk, Ausztriában, akkor már a remélhetőleg utolsó műtéten is átesett, a szemét kellett operálni. Szerencsére nagyon jól van Oli, állandóan mosolyog, mint én, csak abban különbözünk a párom szerint, hogy én többet sírok. Az orvosok szerint olyan jól fejlődik az unokám, hogy nem kell élete végéig a shuntnek benne lennie a fejében. Én ezen is sírok, én ilyen vagyok, könnyen elérzékenyülök, de egyszerűen hálás vagyok a családomért, a szerelmemért, azért, amim van.
Sajnos azonban ezzel még nem értek véget az izgalmak, ugyanis továbbra is van kiért aggódni a családban.
Az anyósomnál rákot diagnosztizáltak, a szerelmem hordja őt kezelésre. Szóval most miatta aggódunk, de erős asszony!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre