Szülei példáját követi Bajor Lili

Feszített munkatempó, családias légkör

Lili 2019-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, azóta szabadúszó, így ő döntheti el, mely munkákat, szerepeket vállalja el. A Doktor Balaton egy izgalmas kikacsintás volt számára a színpadi világból.

– Nagyon jó volt a stábbal együtt dolgozni, sokakat ismertem, néhányukkal dolgoztam már együtt korábban. Családias volt a forgatás, de tagadhatatlanul mozgalmasan teltek a napok. Előfordult, hogy előző este színházban játszottam, hajnalban pedig jött értem a stábautó – mondta el a Metropolnak Bajor Lili, hozzátéve, hogy az évek során hozzászokott a rengeteg munkához. – Az egyetemen teljesen szokványos volt, hogy reggel nyolcra bementünk és éjfélkor jöttünk el. Az volt életem egyik legizgalmasabb és legjobb időszaka, élvezem a pörgést.

A film teljesen más, mint a színpad

De vajon van-e egy színművész számára jelentős különbség egy színdarab és egy forgatás között? Lili szerint mindenképpen.

– Színházi gyereknek érzem magam, a színpad felé húzok, bizonyára a szüleim miatt is. Filmet csinálni azért kihívás, mert minden apró gesztust felvesz a kamera, viszont ha elrontod a jelenetet, újraforgathatod. A színházban ez nem lehetséges, viszont ott érzem a közönség energiáját, látom a reakciójukat a darab végén, van egyfajta közvetlenség. A filmnek és a színháznak is megvan a varázsa – fogalmazott a színésznő.

Erős támogatói közeg áll mögötte

Színész szülők gyermekeként Lili egészen kiskorától fogva belelátott a színházi életbe, így már a kezdetektől fogva otthonosan mozgott a színpadon. Rengeteget tanult a szüleitől, egykori osztályfőnökére, Zsótér Sándorra pedig bármikor számíthat.

– Anyukámmal nagyon szoros, bizalmas a kapcsolatunk, ő ismeri minden rezdülésemet, de vele nem szoktam mélyebb beszélgetéseket folytatni a szerepeimről. Ha valamivel meg vagyok akadva, akkor inkább a volt osztályfőnökömet hívom fel. Nem azért, mert nem bízom anya véleményében, hanem mert az osztályfőnököm foglalkozott velem öt évig, és talán jobban rálát a szerepeimmel kapcsolatos kérdéseimre. Anya viszont mindent tud rólam, vele a feladataim lelki hátterét, nehézségeimet beszélem meg.

Nincsenek sztárallűrök

Sok művésszel ellentétben Bajor Lilinek nincsenek sztárallűrjei; ugyanúgy tud örülni a kollégái sikerének, mintha vele történtek volna és nem rivalizál a pályatársakkal.

– A színpadon nyilvánvalóan a szerepemmel foglalkozom, de amikor lejövök onnan, ugyanúgy tudok Bajor Lili lenni, mint minden hétköznapi ember. Ez egyrészt a személyiségemnek is köszönhető, másrészt pedig a szüleimtől sem láttam soha azt, hogy azért, mert ismertek, elvárják, hogy művészúrként vagy művésznőként tekintsenek rájuk – árulta el. – Amikor tehetem, nézőként is eljárok színházba, mert hiszek benne, hogy sokat tanulhatok a kollégáim játékából. Sosem voltam irigy típus, és bár tisztában vagyok vele, hogy a művészvilág egy versenyistálló, szerintem van elég baj a világban ahhoz, hogy legalább mi, színészek ne áskálódjunk egymás ellen azért, mert én két mondattal több vagy kevesebb szöveget kapok egy jelenetben.