Ötven éve, 1972. május 28-án halt meg VIII. Eduárd, az egyetlen brit uralkodó, aki önszántából mondott le a trónról.
Amikor Edward Albert Christian George Andrew Patrick David Windsor 1894. június 23-án megszületett, még ükanyja, Viktória királynő uralkodott. Apja, V. György 1910-ben lépett a trónra, ő pedig még abban az évben, tizenhatodik születésnapján trónörökössé lépett elő, walesi hercegi beiktatására a középkor óta először került sor valóban Walesben. A királyi család hagyományainak megfelelően tizenhárom évesen a tengerészetnél lett kadét, majd Franciaországba küldték nyelvet tanulni. 1912-től Oxfordba járt, ahol nem annyira tanulmányi eredményeivel, mint a pólócsapatban nyújtott teljesítményével tűnt ki.
A háború után – apját képviselve – otthon és külföldön utazgatott, jószolgálati küldetéseket teljesített. A gazdasági világválság idején sűrűn látogatta az elszegényedett területeket, s több mint 200 ezer embert vont be a foglalkoztatási programokba. Ugyanakkor nem túl épületes, gyakran rasszista kiszólásokat is tett, lenézte birodalma nem fehér és zsidó lakóit. Kijelentéseit később gyakran olvasták a fejére, s szavaiból olykor azt is ki lehetett olvasni, hogy rokonszenvezik a fasisztákkal. A húszas évek végére a választékosan öltözködő, a divatot nem követő, hanem diktáló walesi herceg mozisztárhoz hasonló népszerűségre tett szert; igaz, a hiú Eduárd ezt saját érdemeinek, nem pozíciójának tulajdonította.
A herceg azonban jobban élvezte a legényéletet, vidéki birtokán számos románcot bonyolított le. Aztán 1931 elején az éppen akkori szeretője által szervezett partin találkozott az amerikai Wallis (Warfield) Simpsonnal, s fülig belehabarodott a már második férjétől is válófélben lévő asszonyba. A nő előbb férje oldalán, majd e „zavaró körülmény” nélkül töltött egyre több időt a trónörökös vidéki házában. A nem különösebben titkolt kapcsolat egyre nagyobb botrányt keltett, V. György nem is volt hajlandó fogadni fia szerelmét az udvarnál. (A király jobban kedvelte kisebbik fiát, Albertet – avagy családi körben Bertie-t –, aki egy hercegnőt vett el, példás családi életet élt, és két lánya született.) A közutálatnak örvendő amerikai asszonyról a legváltozatosabb pletykák keringtek Londonban, a legvadabb szerint a náci német nagykövet, Joachim von Ribbentrop is a szeretője volt.
Eduárd ragaszkodott ahhoz, hogy anyja, kormánya és népe akarata, egyháza előírásai ellenére (az anglikán egyház, amelynek feje volt, tiltotta a házasságot olyan elvált nővel, akinek házastársa még élt) elvegye az amerikai asszonyt. Eduárd felajánlotta, hogy morganatikus házasságot köt (ilyenkor a feleség nem királyné, csak Princess Consort, az uralkodó hitvese, a gyermekek nem számítanak trónörökösnek), de kategorikus visszautasításban volt része. Mrs. Simpson idővel hajlandónak mutatkozott arra, hogy véget vessen a kapcsolatnak, de ebbe meg a szerelmes király nem egyezett bele. Ehhez képest kisebb problémát jelentett, hogy Eduárd a trónra lépésének alkalmából vert pénzérmékkel sem volt elégedett. A hagyomány szerint ezeken az új uralkodó mindig elődjével ellenkező irányba néz, de ő apjához hasonlóan bal profilját szerette volna a pénzen viszontlátni, mert úgy vélte, hogy ezen az oldalon szebb a haja.
A fenyegető alkotmányos válság miatt 1936. december elején Stanley Baldwin kormányfő választás elé állította a királyt: vagy szakít Mrs. Simpsonnal, vagy kormánya távozását is vállalva megnősül, avagy lemond.
December 10-én rádióbeszédben bejelentette lemondását.
Döntését másnap hagyta jóvá a parlament, az immár exkirály azonnal elhagyta Angliát. (VIII. Eduárd 326 napig uralkodott, az Egyesült Királyság történetében ennél rövidebb ideig senki nem ült a trónon.) Öccsét, VI. Györgyöt 1937. május 12-én koronázták meg, és ő első döntésével a Windsor hercege címet adományozta bátyjának, annak feleségétől viszont megtagadta a királyi fenség cím használatát.
A házaspár Európa-szerte utazgatott, Németországban találkoztak Adolf Hitlerrel is. Fényűző életük költségeit VI. György állta, mert a kormány nem volt hajlandó az exkirályt és nejét a civillistára felvenni, de ennek ára az volt, hogy nem térhettek vissza Nagy-Britanniába. A második világháború alatt, Franciaország 1940-es német megszállása után a házaspár Spanyolországba, majd Portugáliába költözött, ahonnan a brit kormány a nácibarátsággal gyanúsított Eduárdot a biztonságosan távoli Bahamák kormányzójának küldte ki. A háború befejeződése után feleségével Párizsban élt, az ötvenes években mindketten megírták emlékirataikat. Eduárd csak fivére, majd anyja temetésekor látogatott haza, első hivatalos meghívását 1967-ben kapta. Feleségét soha nem fogadta senki hivatalosan a királyi család tagjai közül.
VIII. Eduárd 1972. május 28-án Párizsban hunyt el torokrák következtében, őt és feleségét (aki 1986-ban halt meg) a windsori kastély parkjában, Frogmore-ban temették el. Egyvalamiben – a lemondáson kívül – mégis első maradt: a brit uralkodók közül ő szállt először repülőgépre. 2020 elején rekordáron, egymillió fontért (394 millió forint) kelt el egy VIII. Eduárdot ábrázoló ritka arany pénzérme Londonban, elnyerve a minden idők legdrágább brit pénzérméjének címét – a cikk a MTVA Sajtóarchívuma által készült el.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre