Ukrán édesanya: „Az állam elvitte háborúba fiamat, és holtan, egy zsákban adta vissza”

Ukrán édesanyák siratják elesett gyermekeiket, az áldozatok száma hadititok, az eltűntként nyilvántartottak száma is tízezres lehet. Sok katona öngyilkos lesz, róluk, hozzátartozóikról szól a BBC tudósítása.

Ukrán katonák, akiket összetörtek az átélt borzalmak

Kateryna nem tud könnyek nélkül beszélni fiáról Hangja remeg a dühtől, miközben elmeséli, hogyan tudta meg a hírt, hogy Orest 2023-ban meghalt a frontvonalon. A hadsereg hivatalos vizsgálata szerint „önmagának okozott sérülés” következtében halt meg, amit Katernya nehezen hisz el. Orest  csendes, 25 éves fiatalember volt, szerette a könyveket és akadémiai pályáról álmodott. Édesanyja szerint gyenge látása miatt a háború kezdetén alkalmatlanná vált a szolgálatra, de 2023-ban egy toborzójárőr megállította az utcán. Újra megvizsgálták a látását, és harcra alkalmasnak ítélték. Nem sokkal később kommunikációs szakemberként a frontra küldték.

A helyi toborzóközpont tagadta a BBC-nek azt mondta, a látásromlás ellenére Orest "részben fitt" volt a háború idején.

Miután Orest a frontra került Donyeck közelében,  egyre visszahúzódóbbá és depressziósabbá vált – emlékszik vissza Kateryna.

Az édesanya még mindig minden nap ír levelet a fiának – 650-et, és ez a szám folyamatosan növekszik –, gyászát csak súlyosbítja, hogy Ukrajna az öngyilkosságot nem harci veszteségként minősíti. Az öngyilkosok családjai nem kapnak kártérítést, katonai kitüntetéseket és nyilvános elismerést. 

A kijevi Marijana története szívszorítóan hasonló.  Férjét, Anatolijt géppuskásként vetették be Bahmut közelében, a háború egyik legvéresebb csatájában.

Miután elvesztette karjának egy részét, Anatolijt kórházba szállították. Egyik este, miután telefonált a feleségével, öngyilkos lett a kórház udvarán. „A háború összetörte – mondja könnyek között az özvegy.  – Nem tudott együtt élni azzal, amit látott.”

Mivel Anatolij öngyilkos lett, a hatóságok megtagadták tőle a katonai temetést. „Amikor a frontvonalban állt, hasznos volt. De most már nem hős?” Marijana elárulva érzi magát: „Az állam az út szélére dobott. Odaadtam nekik a férjemet, ők pedig egyedül hagytak a semmivel.”