Kikerült a Tisza Párt hatalmas baloldali megszorító csomagja

Az Index birtokába került a Tisza Párt több száz oldalas gazdasági tervezete, amely minden jel szerint egy markánsan baloldali fordulatot készít elő : baloldali gazdaságpolitikai kísérletnek nevezi a lap, amely hatalmas terheket rakna a fizetésekre, a családokra, a vállalkozókra és a befektetésekre egyaránt.

• A Tisza Párt több száz oldalas, nem a nyilvánosság előtt készült gazdasági tervezete radikális baloldali fordulatot vázol fel, amely az állam szerepének drasztikus kiterjesztésére és az újraelosztás erősítésére épül.
• A dokumentum a jelenlegi közteherviselési rendszer teljes átírását javasolja: jelentős adó- és járulékemelésekkel teremtene elő évente 1300 milliárd forint többletbevételt.
• A progresszív SZJA-kulcsok bevezetése, a családi kedvezmények megvágása és a vagyonadó bevezetése széles társadalmi rétegek nettó jövedelmét csökkentenék.
• A vagyonokra, a tőkejövedelmekre, a vállalkozásokra és a fogyasztási cikkekre kivetett új terhek új adófilozófia alapjait jelölik ki, miközben a TB-rendszert is privatizálnák.
• A program egészében olyan gazdaságpolitikai modellt rajzol fel, amely a szociális szempontokat a versenyképesség elé helyezi, jelentős kockázatokat vállalva a magyar gazdaság fenntarthatósága szempontjából.

Az Index birtokába került a Tisza Párt eddigi legfontosabb gazdasági anyaga: a „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című tervezete. A párt nyilvánosan eddig csak vázlatokat mutatott a gazdaságpolitikai elképzeléseiről, a birtokunkba jutott dokumentum azonban már egészen más súlycsoport. Több száz oldalnyi anyagról van szó, amelynek fejezeteit rendre több aláírás hitelesíti.

A párt szakpolitikai tanulmánygyűjteményként hivatkozik rá, bár amdokumentumot legalább négy-öt ember – több helyen is – szignózta. Két, egymástól független forrásuk szerint azonban maga a terv elsősorban Dálnoki Áron, a Tisza  gazdasági munkacsoport vezetőjének felelősségi körébe tartozott. 

A tervezet egy átfogó szakmai dosszié: minden gazdasági területet külön kontextusba helyez, részletesen feltérképezi a problémákat, majd konkrét megoldási javaslatokkal zárja a fejezeteket. Láthatóan nem spóroltak az erőforrással – a dokumentum mélysége és részletezettsége arra utal, hogy a Tisza Párt nagyon is komolyan gondolja, milyen irányba tenné sínre a magyar gazdaságot a következő évtizedben.

A dokumentum másik fontos rétege, hogy a Tisza gazdaságpolitikai alapállása egyértelműen baloldali!

A Tisza Párt radikálisan balra húzná a közteherviselést

A Tisza Párt gazdasági terve  gyökerestül forgatná fel a jelenlegi közteherviselési rendszert. A program szerint az államnak évente legalább 1300 milliárd forinttal több bevételre lenne szüksége – és ezt nem növekedésből, hanem kőkemény megszorításokból, adó- és járulékemelésekből szedné össze.

A reformcsomag tengelye a progresszív szja drasztikus emelése, amelyet a program a teljes gazdaságpolitikai váltás első számú eszközének tekint:

• a családi és társasági adókedvezmények teljes eltörlése vagy radikális visszavágása,
• a társasági és tőkejövedelmek progresszív adóztatása, amely a magán- és vállalati befektetésekre is új terheket rakna,
• 32 százalékra emelt, európai összevetésben is extrém magas általános forgalmi adó, kiegészítve az alkoholra és dohányra kivetett új különadókkal,
• valamint új nyugdíj- és egészségügyi járulékrendszer, amely több ponton a jelenlegi befizetési struktúrák teljes újragondolását igényelné.

A Tisza Párt adórendszerre szabott reformja a mindennapok szintjén is érezhető lenne: a progresszív szja bevezetésével gyakorlatilag minden átlagkereső zsebébe mélyebben nyúlna az állam. A tervezet két új kulcsot vezetne be: 22 százalékos adót fizetnének azok, akik bruttó 416 ezer forint felett keresnek – szeptemberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 687 100 forint volt, tehát ez az intézkedés egy átlag, de még a bruttó mediánkeresetből (568 700 forint) élőket is érintené.

A bruttó 1,25 millió felett keresők esetében pedig már 33 százalékra ugrik az adókulcs. Számításaink szerint ez azt jelenti, a jelenlegi magyar átlagkeresetűeknek éves szinten akár több százezer forinttal is többet kellene befizetniük.

Tehát a Tisza gazdaságpolitikai csomagjának ez a része széles társadalmi rétegek nettó fizetését érintené közvetlenül.

A Tisza Párt által körvonalazott gazdasági terv egyik legérzékenyebb pontja a családi adókedvezmények megnyirbálása. A dokumentum szerint a középső jövedelmi sávban 30, a felsőben pedig már 50 százalékos vágást hajtanának végre – ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család minden egyes gyermek után harmadával kevesebb adókedvezményt tudna érvényesíteni.

A Tisza-terv legkeményebb adóemelései

A Tisza programtervezete radikálisan nyúlna bele a magyar kisvállalkozók mindennapjaiba: teljesen eltörölnék az ekhót. A kedvezményes adózást biztosító ekho kivezetésével több tízezer kreatív ipari szereplő, újságíró, művész és sportszakember kerülne át az átalány- vagy tételes adózás szigorúbb rendszerébe. A KATA pedig csak egy szűk kör – diákok és nyugdíjasok – számára lenne elérhető.

A program ennél is tovább megy: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakorlatilag teljesen átvenné a bérszámfejtést a munkáltatóktól, és mindenkire kiterjesztenék a kötelező, valós idejű ellenőrzést biztosító Digitális Munkavállalói Kártyát (DMK). Ez a rendszer a leírás alapján úgy működne, mint egy digitális kapuőr: folyamatosan figyelné a munkavégzés és a jövedelmek minden részletét.

A Tisza reformcsomagjának legmeglepőbb és legvitatottabb eleme a vagyonokra kivetendő, évi 6,5 százalékos különadó bevezetése lenne – ráadásul nemcsak a luxusingatlanokra, hanem autókra és különböző nagyobb értékű ingóságokra is. Az adóhatóság minden ingatlan és nagyobb ingóságra kiterjedő teljes vagyonfelmérést hajtana végre.

A tervezet szerint minden olyan magyar állampolgár érintett lenne, akinek az összvagyona meghaladja az 500 millió forintot.

A határvonal viszont nem egy-egy vagyonelemre, hanem a teljes vagyonra vonatkozik: ide számítana az összes ingatlan, minden 1600 köbcenti fölötti autó, üzletrész, értékpapír, műtárgy, sőt még a magasabb értékű ékszerek is.

Az autózás és a „háztartási bűnök” világát sem kímélné a Tisza Párt adócsomagja: drasztikus áfaemelést tervez az autókra, az alkoholra és a dohánytermékekre. A dokumentum szerint az autók és az autóalkatrészek áfája egységesen 32 százalékra ugrana – ez pedig azonnali és látványos áremelkedést hozna a szalonoktól a szerelőműhelyekig. Mindez a 1600 köbcenti feletti járműveket érintené, épp azt a kategóriát, amely a középosztály jelentős részének mindennapi mobilitását biztosítja.

A dohány- és alkoholtermékek ennél is keményebb bánásmódban részesülnének. A 32 százalékos áfa mellé célzott különadókat is bevezetnének. A hatás messze túlmutatna prevenciós szándékon: a sör átlagára a jelenlegihez képest 50-60 százalékkal nőhetne. A bor, tömény italok és cigaretták ára akár duplájára is emelkedne. Vagyis egy liter egyszerű asztali bor 3000 forintba kerülne, egy doboz cigaretta pedig elérné a 4500 forintos árszintet.

A program talán legélesebb kontúrú fejezete a tőkejövedelmek megadóztatásáról szól – itt érhető tetten leginkább, milyen irányba fordítaná az ország gazdasági modelljét a Tisza. A tervezet ugyanis radikális progresszív adóemelést vezetne be szinte egy sor jövedelemre.

• a bérleti díjakra,
• az ingatlaneladásokra,
• az osztalékokra,
• a részvényeken
• és állampapírokon realizált nyereségre.

A dokumentum szerint az elkülönülten adózó jövedelmek kulcsai 20, 30 és 40 százalékra nőnének. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos lakás kiadása után 20 százalékos adót kellene fizetni, míg egy ingatlan eladásából származó bevételre már a legmagasabb, 40 százalékos kulcsot vetnék ki.

Progresszív adóprés és új terhek: teljes fordulat a vállalati és járulékrendszerben

A Tisza Párt gazdasági programja a társasági adózás teljes rendszerét átalakítaná: progresszív adókulcsokat vezetnének be, ami a kis- és középvállalkozások számára érezhető adótehernövekedést hozna. A jelenlegi 9 százalékos egységes kulcs helyett a kkv-k 13,5 és 18 százalékos, a nagyvállalatok 21,5 százalékos, a multinacionális cégek pedig 25 százalékos kulccsal adóznának.

A kedvezményes KIVA-rendszerből a legtöbb kkv kiesne. Az új plafon évi 150 millió forintos árbevétel és legfeljebb tíz fő alkalmazotti létszám lenne, vagyis csak a mikrovállalkozások maradnának jogosultak. A társasági adókedvezményeket szinte teljes körűen megszüntetnék. Egyetlen kivétel maradna: a fejlesztési adókedvezmény, amely azonban a kkv-knál jelentősen szűkülne. A kisvállalkozásoknál 25 százalékkal, a középvállalkozásoknál 50 százalékkal vágnák vissza a kedvezmény mértékét.

A Tisza tervezete gyökeresen átalakítaná a járulékfizetési rendszert. A legfontosabb változás, hogy megszűnne a munkáltatók által fizetett 13 százalékos SZOCHO, helyette pedig négy új típusú járulékot vezetnének be. Az új terhek a következők lennének:

• Egészségügyi fenntartási és közegészségügyi járulék: 5 százalék,
• Szolidaritási nyugdíjjárulék: 2,5 százalék,
• Szolidaritási egészségügyi járulék: bruttó egymillió forintig 2 százalék, afölött 4 százalék,
• Szakképzési hozzájárulás: 1,5 százalék.

A változtatás azonban nem állna meg a munkáltatóknál. A tervezet szerint ugyanezeket a szolidaritási járulékokat a magánszemélyeknek is fizetniük kellene minden külön adózó jövedelmük után. Ez a bérleti díjakra, ingatlaneladásra, osztalékra, részvény- és állampapírnyereségre is kiterjedne. A kulcsok progresszíven emelkednek:

• Szolidaritási nyugdíjjárulék: 3-5-8 százalék,
• Szolidaritási egészségügyi járulék: 6-8 százalék,

A rendszer így két irányból szedne járulékot: a munkáltatóktól a bérek után, másodszor a magánszemélyektől minden nem munkabér típusú bevételük után. A kombinált teher emiatt jelentősen nőne: például egy ingatlaneladásnál legalább 15,5 százalék járulék kerülne felszámításra – a már korábban említett 40 százalékos tőkejövedelmi adón felül.

Szociális fordulat vagy fiskális kockázat?

A program ezen felül új, úgynevezett szolidaritási adókat is bevezetne, amelyeket a meglévő járulékokon felül automatikusan vonnának le. Ezek közé tartozna egy 20 százalékos özvegyi nyugdíjadó, valamint ugyanekkora kulcsú öröklési adó az egészségbiztosítási kötvények után. 

A Tisza átalakítaná a teljes TB-rendszert is: megszűnne a jelenlegi, állami alapú társadalombiztosítási modell, a 18,5 százalékos járulék helyét pedig kötelező magánbefizetések vennék át.

A nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag magánnyugdíjpénztárak és biztosítók – méghozzá jóval drágábban. A minimális csomagok ugyan nagyjából a mostani terhelést fedeznék, de a jelenlegi szintű szolgáltatásokért akár 30-35 százalékot is fizetniük kellene a dolgozóknak.

Ráadásul a rendszer több ponton keményen szigorítana: megszűnne a GYED, a gyerekek ellátása sem lenne ingyenes, a díjakat pedig életmód-alapú bonus–malus rendszerben állapítanák meg. Aki nem fizet, csak alap- és sürgősségi ellátást kapna. Az egészségügyi dolgozók ugyan papíron állami alkalmazottak maradnának, de a fizetésüket a biztosítók teljesítményarányosan adnák – vagyis ha kevesebb a beteg és kevesebb a bevétel, akkor kevesebb a bér is.

Bár a program végén egy első látásra marginálisnak tűnő, valójában szimbolikus intézkedés is feltűnik: a Tisza Párt bevezetné az eb- és macskaadót. Minden kutya és macska után évi 18 ezer forintot kellene fizetni,

és még súlyosabb terhek várnának azokra, akik elhagyják vagy magára hagyják az állatukat: naponta 8 ezer forintos tartásdíjat, plusz az állatorvosi költségeket is behajtaná az állam. A kisállattartás további drágulását okozná, hogy a program a kisállat-termékekre az áfán felül további 4 százalékos adót rakna – a kutya- és macskaeledeltől kezdve a kisállat-almokon át egészen a papagáj- és hüllőeledelekig.