
A medykai határon buszok, teherautók, mentők és tűzoltók kilométeres, hosszú, tömött sorokban várakoznak arra, hogy átlépjék az ukrán határt. A Bors munkatársa a lengyel-ukrán határon járt.
Laptársunk munkatársa elsőként egy nyugdíjas asszonnyal találkozott. Az idős hölgy elmondta, hogy mind Harkovban, mind Lviben nagyon sok a sebesült, ő is látott jónéhányat. Azt mesélte, sajnos nagyon kevés a mentőkocsi, ahogyan kötszerből és gyógyszerből sincs elegendő. A mentősök gyakran fordulnak, négy rohamkocsi pedig a végeláthatatlan autós sorban várakozott, hogy átjuthasson az egyre szörnyűbb helyzetben lévő Ukrajnába.
Az asszony, azt is hozzátette: mindenképpen a határ közelében szeretne maradni, hogy amint csak lehet, azonnal hazatérhessen.
A Bors munkatársa azt tapasztalta, hogy a katonák folyamatosan segítenek a gyalog érkező időseknek, nőknek és gyerekeknek. Megszólaltatott egy fiatal nőt is, aki azt mondta, egyetlen célja volt csupán: két gyermekével együtt minél távolabb kerülni a háborútól. „Szeretnénk legalább Bécsig jutni- magyarázta könnyes szemmel. Hozzátette, egyedülálló anya, aki egy Harkovhoz közeli településről érkezett, édesanyja már korábban elmenekült Kijev környékéről.”
A szerencsésebbeket már várják a határon, míg a hosszú kocsisorban változatos rendszámú autók állnak türelmesen, legtöbbjük holland, észt, lengyel, cseh, szlovák és német rendszámú.
Egyikük azt mondta az unokatestvérére vár, aki egy hét alatt jutott ide az egyre jobban ostromolt Kijevből. Az út mellett hatalmas hordókban tüzeket gyújtanak, hiszen egyre hidegebbre fordul az időjárás. A füstölő tartályok mellett gyülekeznek a frissen érkezettek, akik kezébe, ahogy lehet, meleg ételt és italt nyomnak, a közeli szupermarket pedig dugig van mentőssel és menekülttel.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre