Máig misztikus homály fedi a fegyencedzés létrejöttét. Állítólag egy 20 évig börtönben ült rab találta ki, és cellatársaival együtt gyakorolta, akik segítséget kértek tőle. Az edzésterv könyv formájában robbant a fitneszpiacon, de a szerző kiléte olyannyira titkos, hogy csakis a kiadón keresztül nyilatkozik és soha nem vállalt közszereplést.
Sokan felkapták a fejüket 2011-ben Paul „Coach” Wade Fegyencedzés című könyvére, amely egy minden eddiginél jobb edzésmódszert ajánl. A referencia is komoly: állítólag a szerző és rabtársai ennek a mozgássorozatnak köszönhették a börtönben az életüket.
A könyvet elolvasva bátran éljünk a gyanúperrel, hogy ez a „fegyenc” marketing csupán a spártai módszer újragondolása a 21. században, és afölött is hunyjunk most szemet, hogy gyakorlatilag a „vagány bűnöző” a Netflix börtönsorozatain szocializálódott világ giccses terméke, nem pedig egy valódi példakép találmánya. A fegyencedzés egyébként eredetileg az ősi calisthenic módszerből alakult ki, és állítólag a gladiátorok is alkalmazták.
A valószínűleg kitalált karakter, Wade módszerének a lényege, hogy igazán erős és esztétikusan izmos akkor lesz a test, ha a saját súlyát használjuk, mint tömeget és erőt. Mindössze 6 gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy valamennyi izom elkezdjen dolgozni: fekvőtámasz, fekvőtámasz kézállásból, húzódzkodás, híd, guggolás és lábemelés, valamint ezek kombinált változatai. Az ok egyszerű: a szűk cellákban egy helyben, csak vízszintes és függőleges gyakorlatsorokat lehet végrehajtani.
Mesterhatosnak nevezik a fegyencedzés hat kulcsgyakorlatát. A gyakorlatokat tíz szintre bontották, és csak akkor lépünk egy új szintre, ha úgy érezzük, kell a plusz erőfeszítés. A szintek lényege az emelkedő ismétlésszám. A mesterszint elérése azért kicsit eltér a kiinduló gyakorlattól. A fekvőtámaszból egykezes fekvőtámasz lesz, a guggolásból egylábas guggolás, a húzódzkodásból egykezes húzódzkodás. A csúcs a kézenállásban végzett egykezes fekvőtámasz.
– Nem kell kimozdulni a lakásból.
– Helyigénye minimális, ahol a testünk vízszintesen és függőlegesen elfér, ott már lehet edzeni.
– Nem kerül semmibe, hiszen az egyetlen eszköz a saját testünk.
– Annyi időt szánhatunk rá, amennyit akarunk, a gyakorlatok megszakíthatók.
– Mindig újra lehet kezdeni, a befektetett energia nem veszik el.
– A könyv úgy reklámozza magát, mint egy mindenek felett álló edzésmódszert, közben pedig a konditermi edzést becsmérli.
– A különböző szintek között nagy szakadékok vannak, áthidaló gyakorlatok pedig nincsenek.
– Gyakran figyelmen kívül hagyja az emberi test anatómiájának működését.
– A bemelegítés, nyújtás gyakorlatilag nem létezik.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre