„A legfőbb motivációm a három gyerekem” – Tamás alkoholista volt, ma már ezer napja józan

Bulik, jókedv, nevetés, jó társaság, ünnep minden nap. Aztán jön az önkívület, a másnaposság, a feledékenység, sok esetben az agresszivitás, és a lejtő. Ilyen az alkoholista ember élete. De hol van a határ, amíg még csak a jókedv dominál, és nem a függőség? Mikor veszítjük el a kontrollt a saját életünk felett? Tamás, aki aa családja ésa  munkája miatt nem vállalja fel az arcát, több mint ezer napja nem iszik.

Az alkoholista megállíthatatlanul csúszik le a lejtőn

Tamás nagyjából 10 évig ivott napi rendszerességgel. A sör volt a kedvence, de jöhetett bármi, ami hatott. A társaság és az alkohollal összefüggő bulik, a kimaradások, a szórakozás. Szerinte az alkoholista ember legnagyobb problémája az, hogy nem ismeri fel: bajban van.

„Ez egy ilyen stigma, amit az ember magán hordoz. Egy bélyeg, ami szégyennel jár. Amikor én benne voltam, természetesen nem így gondoltam az egészre. Csak most látom, mi történt akkor. Az alkoholistákról alkotott kép az elég gáz: az alkoholista az, akinek nincsen lakása, meg nincsen akaratereje, meg nem tud uralkodni magán. Szerintem ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarországon van több olyan alkoholista, aki egyébként tök jól funkcionál, mert elmegy a munkahelyére, nincs velük gond, csak éppenséggel szépen lassan csúszik le a lejtőn valahová, ahová én nem akartam eljutni és megálltam” – meséli őszintén Tamás. A férfi három éve eldöntötte, hogy nem akar a lejtő aljára érni, felesége és három gyereke van, azt mondja, igazi konfliktus sosem volt a családban azért, mert ő ivott.

– emlékszik vissza a régi időkre a férfi.

Hosszú út vezetett el a döntésig Tamás életében. Azt mondja, az volt a nehezebb rész, mert most, hogy nem iszik úgy érzi, hogy valami jót tesz a saját életéért, és a családjáért, ez motiválja.

– mondta a férfi. 

Tamás szerint a legtöbb ember úgy gondolja, hogy az ivás normális, hogy nyugodtan lehet inni, és akár még vicces is egy részeg ember, jó „partiarc”. „Nagyon sok nevetés, meg nagyon sok kellemes élményem kapcsolódik a részeges időszakomhoz, de nem tudom, mennyi öröm ért volna, ha azt a tíz évet pia nélkül élem le. Valószínűleg több boldog pillanatom lett volna. A régi haverokkal már nem ugyanolyan minden, és ez törvényszerű. A családi ünnepeken már megszokta mindenki, hogy nem koccintok sem karácsonykor sem húsvétkor.”

Tamás komoly önismereti munkát végez, terápiára jár. A gyerekei büszkén mondják a barátaiknak, hogy a „mi családunkban senki sem iszik”.

A férfi szerint nagyon fontos, hogy aki iszik, gyakran nem látja tisztán, hol is van azon a bizonyos lejtőn: „Időben fel kell ismerni, hogy baj van. Én például nem tudok meginni csak egy sört, én 15-öt tudok meginni, és amint ezt így beláttam, egyszerűbb lett a kérdés. Végletes vagyok, csak fekete-fehéren tudok látni bizonyos dolgokat. Tök jó, hogyha valakinek ez másképp működik, de én azt gondolom, hogy van a lejtő, és az, hogy ezen hol vagyunk, azt nem látjuk tisztán. Valószínűleg lejjebb, mint ahogy azt gondoljuk.”